Anyás lett nagyon a kisfiam! 7 hónapos és csak anya kell neki. Mással is eljátszik, de ha eltűnök a szeme elől keres és sír. Éjjel is jóval többször kell bemennem hozzá, sír ringatás és alszik tovább. Megoldás vagy majd elmúlik?

Kedves 4es, amire Te gondolsz az a dac- korszak.

A szepaszorongás az, amikor rájön hogy lélekben és fizikálisan is el tud távolodni az anyjától, ez megrémíti, mármint a élehetőség, hogy "távol marad" tőle és igenis arra van szüksége, hogy az anyja tudassa vele, hogy ő ott van (lélekben és fizikálisan is!). Ez pont nem az akaratról szól.

Hallottál már a kötédéselméletekről? Az ősbizalomról? Utána kéne olvasnod.

Azt meg nézd már meg, milyenek a szülő- (felnőtt-/kamasz-gyerek viszonyok manapság), milyenek az emptiás készségek a felnőtt populációban...:(.

Aki a két éveséről ír ide, ott is az szokott lenni a "baj", hogy még a két éves kor is az egyedfejlődés legelején van és siettetni akarják a dolgokat(legtöbbsztör).

A 6-os vagyok és válaszolni szeretnék a 10-esnek. Amit írtam, azt nem én találtam ki, hanem a fejlődéspszichológia. Igen mi és szüleink sajnos nagyon sok lelki problémával küzdünk, pl. önértékelési problémákkal, érzelemszabályozással, impulzuskontrollal. Ez nem azt jelenti, hogy a felnőtt társadalom kattant lenne természetesen, hanem kevesebb feltétel nélküli szeretetet tankoltunk a gyerekkorunkban dívó pszichológiai nézetek miatt, mint amennyit lehetett volna. Aki azt hiszi, hogy lelkileg egészséges a felnőtt társadalom, az nézze meg az országban fogyó antidepresszáns mennyiséget, alkoholfogyasztást vagy az öngyilkosságot, amiben világelsők vagyunk.

Létezik egy olyan kísérlet, amit úgy hívnak, hogy idegen helyzet kísérlet. Egy éves gyerekekkel végzik. Úgy zajlik, hogy az anya bemegy a gyerekkel egy idegen helyre, ahol van egy idegen felnőtt is. Egy kicsit játszik a gyerekkel, majd ott hagyja. Három perc múlva visszamegy. A gyerekeket négy csoportba lehet osztani.

-biztonságosan kötődő ( rosszul viseli az anya távozását, az idegen nem tudja megnyugtatni, de a visszatérő anyának azonnal megnyugszik) Az ilyen gyerekek anyja érzelmileg elérhető, szenzitív a gyerek jelzéseire, s az így növekvő gyerekek óvodás korra bátrak, önállóak, kitartóak lesznek, pozitív énképpel.

-bizonytalanul kötődő, elkerülő (nem viseli meg az anya távozása, de nem is keresi vele a kapcsolatot, mikor az visszatér. Ilyenkor az anya rideg, merev, érzelmileg távolságtartó. A gyerek kérőbb visszahúzódó, bátortalan vagy ellenségeskedő lehet.

-bizonytalanul kötődő, ambivalens (már az anyja jelenlétében is nyugtalan, rosszul viseli, ha kimegy, és mikor visszajön keresi a közelségét, de el is tolja magától.) Ilyenkor a szülő következetlen, bejósolhatatlan, saját hangulata vezeti. A gyerek óvodás korára frusztrált, feszült vagy tolakodó lehet.

-dezorganizált (az első három kategóriába be nem sorolható gyerekek, aki bizarr viselkedést produkálnak, pl. levetkőznek. ) Itt az anya lehet bántalmazó, félelmet keltő, fásult vagy saját feldolgozatlan traumával küzd. Ennek a csoport gyereknek van legnagyobb esélye később saját pszichés problémákra.

Tehát pont fordítva működik, mint ahogy kedves 10-es gondolod. Minél szorosabb az anya-gyerek kapcsolat az első évben, annál könnyebben válik le később a gyerek, mert elég bizalmat és szeretete tankolt az önállósághoz. Pont azok a gyerekek "lógnak" természetellenes módon az anyjukon még óvodás korban is akikben ez az ősbizalom nem alakult ki.

Ha ez így van, akkor ezt a 3., 4. esetleg 5. gyereknél hogy oldják meg az édesanyák, hogy a többi gyerekkel is legyenek őket is ellássák, de a kötődés is meglegyen? Ja és a háztartást is rendben tartsák stb.

Ezt tényleg őszinte kíváncsiságból kérdezem, mert mi még előtte állunk a dolognak.

14-es vagyok. A kérdezőnek pont az a "gondja", hogy egy tapodtat sem tud mozdulni a gyerek mellől. Lásd:"Ha felkelek mellőle Ő is ébred." Szóval mégiscsak 24 órás fizikai jelenlétet igényel a baba.

Bocs, ha értetlen vagyok...