Én vagyok a bunko?

Te!Én tökre kiakadtam azon amiket írtál!Azon meg még jobban,hogy eddig képes voltál tolerálni ezt.Atya ééég!

Szerintem maximálisan igazad van!Ha nem érti meg úgy ha szépen mondod,akkor mondd másképpen,hogy már leessen neki.

Én pároddal ülnék le beszélni első körben,hogy ki ne találjon ilyet legközelebb,hogy ennyi időre oda megy az anyja!Ahogy kivettem a sorokból,párodnak is eléggé tele van a hócipője.

Semmi szükségetek nincs egy ilyen hárpiára (már bocsánat,de nem tudok jobbat mondani rá).Egyértelmű számomra is,hogy nem a gyerek miatt megy,hanem hogy téged ásson alá a férjed szemében elsősorban.

Szia! Nemtudom a "bilikiborulás" óta mi a helyzet?? De nem szabad hagynod,hogy ez a szitu elmérgesedjen.Ezt véleményem szerint csak egyenes nyílt beszélgetéssel lehet megoldani.Egy alkalmas pillanatban elvonulni az Anyóssal.Megkérdezni Tőle,mi a gondja Veled és elmondanod,hogy rosszul esik,ahogyan kritizál.Lehet,hogy észre sem veszi,hogy avval ahogy Ő teszi a "dolgát" másokat megbánt.Érted?

Én azért írok Neked,mert átérzem a helyzeted, ezeken Én is keresztül mentem már,most mégis a lehető legjobb viszonyban vagyunk a Párom Édesanyjával.:) Hidd el nem lehetetlen és a családi békesség érdekében mindent meg kell tenned,vagy legalábbis próbálnod azt gondolom.

szerintem az az asszony már nem az a kategória,hogy le lehet vele ülni és normális hangnemben elmondani ki mit gondol,mi a gond,stb.Az ilyen embernek hiába is mondasz bármit,falra hányt borsó.Meggyőződésből állít mindent és meg sem hallja,amit próbálnak az értésére hozni.Ezzel nem lehet mit kezdeni.Marad a "bunkó" hozzáállás,bár szerintem ez egyáltalán nem az.

Szegény apósod....egy fedél alatt élni egy ilyen emberrel...:/