Nem szeretem 10 napos lányomat?

Inkább az utóbbi, nem fogtad még fel :)

Majd ha jönnek a mosolyok, nevetések, stb. egyszer csak rád tör majd és elborít :)

Uhhh hát ez elég furcsa..

Az én lányom mikor megszületett,abban a pillanatban tudtam és éreztem ,hogy őt szeretem a világon a legjobban.

Most is ezt érzem,és ezt fogom míg élek.

Hát sajnos nem tudok Neked válasszal segíteni.

Valahol szerintem a terhességi depressziónál kell kutakodni..

vagy nem tudom

Ne aggódj, nincs veled semmi baj, és az sem igaz, hogy nem szereted:)

Egyszerűen még nem állt át az agyad, nem te leszel az első anyuka, akinek idő kell, amíg elfogadja, hogy van egy gyermeke. Biztosan szereted, csak hiányolod a mindent elsöprő, úristen, ez az én gyerekem mennyire imádom érzést. Az is el fog jönni, nyugi.

Lehet akkor, amikor először fáj valami, és rájössz, hogy bármit megtennél, csak ne fájjon neki, lehet, hogy az első mosolynál, de biztosan eljön.

Nem lehet erőltetni azt, hogy mit érezzünk. Van akinél az első pillanatban tényleg mindent elsöpör, van akinél idő kérdése.

De ettől nem vagy rossz anya,és ettől még nem igaz, hogy nem szereted. Ha nem szeretnéd, akkor nem is törődnél vele, nem féltenéd, nem aggódnál.

A fiam már 3 és fél éves, de időnként még ma is megdöbbenek, amikor elönt az iránta érzett szeretet, annyira fura, hogy így lehet imádni valakit:D

Szerintem normális. Bár én nem éreztem így, de azt el tudom neked mondani, hogy később csak még jobban ragaszkodik, még jobban megszereti az ember a gyermekét. Én imádtam a kisfiamat, még pocaklakóként is, pár naposan, pár hónaposan is, de hidd el, hogy az igazi ragaszkodás, szeretet, az olyan igazi érzések csak hónapok alatt alakultak ki. Most már elmúlt 2 éves a fiam és ő maga is annyi törődést és szeretetet tud adni, beszélgetünk, nagyon okos és értelmes, így sok mindent megért és sokkal másabb így, mint mikor megszületett és csak evett-aludt. Akkor még sokszor durvák voltak a mozdulatai ugye, sokszor rosszul is esett, mondtam is a férjemnek, hogy a mi babánk nem szeret engem, pedig csak később lettek szelídebbek a mozdulatai és tanulta meg ő is kifejezni a szeretetét. És abból rengeteg van belőle!:)

Szóval fel a fejjel, biztos fog változni a helyzet!:)

Én is ilyen voltam mint te. Az hozta meg a várva várt eredményt, amikor láttam a kis szemében, hogy szeret, vagy amikor azt mondta először, hogy: Anyu.

Sokszor a sírás kerülget, amikor puszilgat, meg mondja, hogy szeret. Annyira jó érzés, amikor összebújunk, ölelkezünk, vagy csak lustálkodunk és mesét nézünk. Kb 1év kellett nekem.

Viszont nekem a terhességem is ilyen volt. Az első 3hónapban nem éreztem semmit, aztán amikor meghallottam a pici szívét, akkor el kezdtem bőgni. :)