Nem szeretem 10 napos lányomat?

Utolsó szerintem nem olvastál figyelmesen. NEm arról van szó, hogy nem szereti a gyerekét, hanem arról, hogy a mások által "elvárt" a mindent elsöprő áhítatos érzés nem jött még. Ami teljesen érthető, hiszen nem vagyunk egyformák, valakinek időbe telik feldolgozni, hogy anya lett, valaki meg azonnal átéli teljesen.

Ennek nem a depresszióhoz van köze, hanem ahhoz, hogy nem vagyunk egyformák. Semmilyen érzelemben sem. A kérdező szereti a gyerekét, csak kétségbe esett, hogy a mások által leírt érzéseket ő még nem élte át, és megijedt, hogy akkor gond van vele, és nem is szereti.

Én kb ugyanígy voltam. Tervezett gyerek, az időzítés tökéletes volt, könnyű szülés stb. Nagyon jó baba volt újszülöttként, ráadásul gyönyörű.

Mégsem éreztem iránta semmit sem, az aggódáson kívül, ahogy te is írtad. És én is teljesen kétségbeestem, hogy nekem talán mégsem kellett volna gyereket vállalnom, mert nem vagyok anyatípus stb.

Pár hónap múlva pedig úgy éreztem, hogy annyira szeretem őt, hogy szinte fáj, meghalnék érte, bármit megadnék neki, legszívesebb állandóan ölelgetném, szeretgetném. Azt hiszem van, akinek több idő kell a kötődés kialakulásához, és mi ilyenek vagyunk. Szerintem ne aggódj, nemsokára majd rád mosolyog, kedvesen gügyög neked valamit, te akkor elolvadsz és rájössz, hogy mennyire nagyon imádod :)

Nekem is hasonló volt! Nekem konkrétan 6 hét kellett, h anyává váljak! Sajnos elég szomorú vagyok miatt, és nem is büszkélkedek ezzel, de ez jutott!

Viszont ahogy eltelt ez az idő, összerázódtunk, és a mérhetetlen szeretet, szerelem végr megérkezett, és azóta is tombol, amíg csak élek!

Légy türelmes, minden kialakul idővel.