Mi a kölönbség a "kötődve" nevelt és az elkényeztetett gyermek között?

Azt gondolom, hogy az együtt alvás, a hordozás, vagy a sírni nem hagyás tipikusan kötődve nevelés lenne. Jól leírták előttem, hogy ezek lehetnek kényszer szülte megoldások. Ahhoz, hogy anya és baba is pihenni tudjon előfordul, hogy együtt kell aludni, vagy magunkra kell kötni a babát. Ha egy csecsemőt sírni hagyunk, az nem nevelés. De ez itt a fórumon mindig nagy vitát vált ki, hagyni, vagy nem hagyni. Szerintem nem hagyni.

Szerintem a kötődve nevelés ösztönből jön. Legalábbis én így érzem. Soha nem olvastam erről szakirodalmat, mindig is ösztönösen neveltem a gyermekem. De ahogy itt az első válaszoló ki is fejtette, azt hiszem jól csinálom. :))

Azt szeretném, hogy a gyermekem egy egészséges, boldog felnőtt legyen, szorongásoktól, gátlásoktól mentes. Hogy merjen kiállni magáért, de bohócot soha ne csináljon magából. Küzdjön az álmaiért, érje el a céljait, de mindig maradjon emberséges. Legyen empatikus. Tudjon és merjen szeretni. És végül, de nem utolsó sorban tudja, hogy mi, a szülei mindig itt leszünk és büszkék leszünk rá, támogatni fogjuk minden döntésében. Azt gondolom, ha a fiam egy ilyen felnőtt lesz, akkor kötődve neveltem.

Az pedig, hogy ha hordozzuk, vagy együtt alszunk, akkor már ez örökre így marad egy badarság. Én is hordoztam a fiamat, sőt 1,5 éves koráig ölben, ringatva altattam, mégsem maradt így. 2 éves múlt, már régóta lefekszik és elalszik. Az ölben altatás is a saját kényelmemet szolgálta. Ha ringattam 5 perc alatt elaludt, ha mellé feküdtem 1 órát is bohóckodtunk. :)

Attól, hogy hordoztam pici babaként, soha nem kellett feleslegesen cipelnem.

Röviden, mert nincs sok időm, a konkrét kérdéseidre válaszolnék, a nagy betű nem kiabálás, csak elkülönítés, ne értsd félre:

Miért jó egy babát "magunkra kötve" hordozni EGY CSOMÓ ELŐNYE VAN, DE ALAPVETŐEN A HORDOZÁSNAK 2 CÉLJA VAN. AZ EGYIK A NEM GYEREKESEKNEK IS NAGYON KÉZENFEKVŐ,HOGY "VISZED" A BABÁT, EZ MINDEN OLYAN SZITUÁCIÓBAN, AHOL A BABAKOCSIT NEHÉZ HASZNÁLNI PL. KIRÁNDULÁS, LÉPCSŐS HELYEK, SZŰK HELYEK, VAGY AMIKOR MÁR A KISGYEREK SOKAT GYALOGOL, DE KÖNNYEN EL IS FÁRAD, JÓL JÖHET. A MÁSIK FUNKCIÓJA, PEDIG MINDEN OLYAN ESETBEN AMIKOR EGY HORDOZÓKENDŐVEL NEM RENDELKEZŐ ANYUKA KÉZBE VESZI A GYEREKÉT PL. ALTATÁS, MEGNYUGTATÁS-KOR JÖN JÓL. SZINTÉN EGY PRAKTIKUS DOLOG, HOGY A KEZEDBEN IS VAN, DE MÉGIS AKÁR A HÁZIMUNKÁT IS EL TUDOD VÉGEZNI.(aztán csodálkozunk, hogy le se tudjuk tenni),NEM CSODÁLKOZOM RAJTA, MERT HA NEM AKAR LENT LENNI, AKKOR ARRA GONDOLOK, HOGY VALAMI OKA VAN, ÉN NEM HISZEK ABBAN, HOGY EL LEHET RONTANI ÍGY EGY GYEREKET magunk közé venni (aztán évekig ott altatni, esetleg a párkapcsolatunk rovására is), HA TUDNÁD, MENNYIRE ŐSI DOLOG EZ. PONT EZ A TERMÉSZETES ÁLLAPOT, AZ ŐSEMBER IS, DE HA NEM MEGYEK ENNYIRE VISSZA MÉG NAGYSZÜLEINK GYEREKKORÁBAN IS SZOKÁS VOLT EGYÜTT ALUDNI. NEM FELTÉTLENÜL A SZÜLŐKKEL, DE PL. NAGY CSALÁD VOLT ÉS A KICSIK EGY ÁGYBAN ALUDTAK. AZ EMBERNEK EGÉSZ EGYSZERŰEN FONTOS A TESTI KONTAKTUS, AZ EGYÜTT ALVÁS IS. PERSZE VANNAK MINDENKI ÉLETÉBEN OLYAN IDŐSZAKOK AMIKOR EGYEDÜL FOG ALUDNI, DE ALAPVETŐEN NEM ERRE VAN "BEPROGRAMOZVA" BIZTOS MOST NAGYON ÚJ ÉS FURCSA DOLGOKAT MONDOK, DE HA AZ ÁLLATVILÁGBAN IS KÖRÜLNÉZEL, RENGETEG PÉLDÁT FOGSZ ERRE TALÁLNI. mindenben "kiszolgálni" az igényeit (nem hagyni sírni , egyből felvenni, egész nap ringatni). ERRE ÍRTA VALAKI NAGYON TALÁLÓAN, HOGY A VALÓS IGÉNYEIT KELL KISZOLGÁLNI, NEM A SAJÁT MAGUNK ÁLTAL KREÁLTAT ÉS AKKOR MINDEN RENDBEN LESZ.

Tudom sokan támadásnak veszik, amit írtam, pedig higgyétek el , csak a kérdésemre keresem a választ. NEM VESZEM TÁMADÁSNAK, CSAK MEGDÖBBENEK, HOGY MENNYIRE NEM ÉRTESZ, AMIKOR EGY HOZZÁM HASONLÓ ANYUKA GONDOLKODÁSÁT, MÓDSZEREIT SZEMLÉLED. Én nem hiszem, hogy egy gyerek ettől jobban kötödne az anyjához, DE. VAGYIS, HÁT NEM JOBBAN, DE AZ IDEÁLIS ÁLLAPOTOT ÍGY TUDOD KIALAKÍTANI. és a gyerekeimhez fűződő kapcsolatom sem ezt igazolja! NEM LEHET, HOGY KÖTŐDŐEN NEVELSZ TE IS, CSAK NEM TUDSZ RÓLA? ÉN ÍGY VOLTAM EZZEL, HOGY AZT HITTEM NEM NEVELEK SEMMILYEN ELV SZERINT AZTÁN RÁJÖTTEM, HOGY TULAJDONKÉPPEN KÖTŐDŐEN NEVELEK, CSAK A KLASSZIKUS ESZKÖZÖK NEM VOLTAK AKKOR (CSAK KÉSŐBB LETT) A KEZEMBEN. (GONDOLOK ITT ILYENEKRE, HOGY SOKAT VOLT KÉZBEN, DE NEM KENDŐBEN. PEDIG MENNYIT SEGÍTETT VOLNA. ELEINTE KÜLÖN SZOBÁBAN ALUDT, DE HA KELLETT ÁTMENTEM HOZZÁ. ÉS KÉPZELD EL, HOGY FÉL ÉVIG SZENVEDTÜNK, MIRE ÁTVETTÜK MAGUNKHOZ. EZT ÉN EGYÁLTALÁN NEM KUDARCNAK ÉLEM MEG, HANEM TALÁN PONT AZ ELLENKEZŐJE, HOGY A KÜLSŐ NYOMÁST MIATT RAGASZKODTUNK ADDIG A KÜLÖN SZOBÁHOZ, MOST PEDIG ANNYIRA NYUGODT, TÉNYLEG EZ HIÁNYZOTT NEKI.)

Szeretném, ha nem személyeskedésbe menne át a kérdésfekvetésem, de kíváncsi lennék a válaszotokra! REMÉLEM SIKERÜLT ÉRTHETŐ VÁLASZT ADNOM.

[link]

Itt sok mindenre választ kaphatsz

A lányunknak 10 hónapos kora körül volt egy olyan időszaka, hogy sehogy sem tudott itthon elaludni nap közben, CSAKIS babakocsiban. Napi több órát kellett tologatni.

Egyszer amikor altatáshoz (tehát sétához) készültünk, nagyon kellett vécére mennem. Úgy voltam vele, hogy sír sír, ez van, egyszerűen muszáj elmennem vécére indulás előtt. Addig is betettem a kiságyába. Ordított kb. 2 percig, aztán elhallgatott... mire visszaértem a vécéről, azt láttam, hogy édesen alszik a kiságyában. :)

Azóta sincsenek elalvási gondjaink. Úgy alszik az ágyában, mint a huzat. :) Pedig sírni hagytam, ugyebár.

Az nem "sírni hagyás" ha a szükség szólít és közben elalszik a gyerek. Ahogy az sem a " kötődő nevelés" ha az ember ráerőlteti magát a gyerekre, cicit dugdosni a szájába a kell, ha nem, vagy magamra kötni erőszakkal az épp lekéretőző gyereket... Nem kell végletekben gondolkodni! Ezt kéne már megérteni.

"Sírni hagyás"= erőszakos kondicionálás, a baba igényeinek módszeres és szándékos, tartós negligálása.

Akkor is hülye szó, hogy "kötődő"! Nekem ebből tényleg az jön le, hogy ha valaki nem hordoz, nem alszik együtt stb, akkor nem kötődik!

Az meg,hogy a gyereknek mire van igénye, gyereke válogatja. Az én fiam például nem szeret annyira közöttünk aludni! Ha nagyon sír valamiért, akkor szoktuk odavenni, de forgolódik, ha megmozdulunk megébred stb. Egy-egy ilyen éjszaka után mindenki mint a mosott rongy. A gyerek is! Szóval nem erőszakolom rá magam,hogy de igenis aludjunk együtt, mert neki kényelmesebb a szobája, az ágya. Pedig az születése előtt direkt 180 cm-es ágyat vettünk,hogy ha úgy alakul, akkor elférjünk! :)