Mi a kölönbség a "kötődve" nevelt és az elkényeztetett gyermek között?
Biztosan sokan felháborodtatok a kérdés olvasása közben, de én csak őszinte válaszokat szeretnék. Nekem is vannak gyerekeim, én nem bizonyos elvek szerint nevelem, "csak" szeretem őket. Vannak határok, amihez ragaszkodom, de próbálom boldoggá tenni Őket.
Itt a fórumot olvasgatva jutott eszembe ez a kérdés. Miért jó egy babát "magunkra kötve" hordozni (aztán csodálkozunk, hogy le se tudjuk tenni), magunk közé venni (aztán évekig ott altatni, esetleg a párkapcsolatunk rovására is), mindenben "kiszolgálni" az igényeit (nem hagyni sírni , egyből felvenni, egész nap ringatni).
Tudom sokan támadásnak veszik, amit írtam, pedig higgyétek el , csak a kérdésemre keresem a választ. Én nem hiszem, hogy egy gyerek ettől jobban kötödne az anyjához, és a gyerekeimhez fűződő kapcsolatom sem ezt igazolja!
Szeretném, ha nem személyeskedésbe menne át a kérdésfekvetésem, de kíváncsi lennék a válaszotokra!
válasza:Tudtam, tudtam, mindig ez van :)
A kötődőek se bírnak, a hagyományos (pontosabban Anyáink) nevelési elveit követők se bírnak. Tudom is, hogy miért: saját véleményem van, ami valóban csak az enyém, nem húzható skatulyába, (ha mindenképp valamit kell mondanom, akkor persze legyen "kötődő") ezért ritkán találok hasonszőrűeket, mert az emberek többsége szeret elveket követni. Ha a "kötődő" meghallja, hogy bizonyos esetekben bizony baba kocsizunk, ő azért néz csúnyán. Ha a "konzervatív" meghallja, hogy jelenleg együtt alszunk,és köszönjük, jó nekünk, ő azért néz csúnyán. Én meg az évek alatt fokozatosan megtanulom le...ni, bár nem akarom letagadni, hogy akkor is piszkál valahol.
Köszönöm a válaszokat, bár 13-ast nem kellett volna lepontozni....
Az én kérdésemre az első válaszoló jól adta meg a választ. Nem a nevelési elvek helyességéről akartam vitát nyitni. Mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy jónak látja. Majd meglátjuk, hogy kinek fog még 25-30 évesen is Anyuval élni a gyermeke...
A nevelés olyan dolog, aminek eredményét csak 15-20 év múlva láthatjuk!!!
válasza:Szerintem senkit se kellett volna lepontozni (én pl. a 13-as válaszolót felpontoztam).
Nem értem, most komolyan csak egy jó válasz van számodra? Annyi jó dolgot írtunk mindannyian. Ilyenkor komolyan, úgy sajnálom, hogy minek téptem megint a számat feleslegesen...:(
A végére meg ez a cinikus megjegyzés, hogy majd meglátjuk.
Hát akkor majd meglátjuk.
válasza:Különköltözéshez még kénytelen vagyok egy megjegyzést tenni. Azt én még mindig egy külsőségnek tartom, hogy egy 25 éves otthon lakik vagy sem, az a lényeg, hogy mögötte van. Mert lehet emögött egy:
- kényszeresen külön költöző, frusztrált depressziós,mindig megfelelni akaró valaki.
- vagy lehet a másik a kiegyensúlyozott, pár évig még otthon maradó (de mondjuk teszem azt befejezte az egyetemet, dolgozik, amúgy teljesen talpraesett) valaki, aki egyáltalán nem fél attól, hogy ezért bárki megjegyzést tesz neki.
Nem kérdés, hogy inkább a 2.esetet akarnám a gyerekemnek. Persze biztos van olyan szülő aki az 1-t, mert úgy legalább "elmondhatja", hogy a gyereke már kirepült, milyen jól végezte a szülői nevelés terén a dolgát.
válasza:25-30 évesen nagy valószínűséggel annak fog otthon élni a gyereke, akinek úgy alakult az élete. Egyébként képzeld, anyukámat igazán nem nevelték kötődően, (az 50-60-as években ez igazán nem volt divat), és a mai napig nagyimmal él.
Ennek aztán tényleg semmi köze ahhoz, hogy használ-e bárki hordozókendőt.
Na megint belegázoltam a lelkivilágotokba!
Nem cinikus megjegyzés volt. Nekem sajna van olyan ismerősöm, akinek 30 évesen még otthol él a "gyerek", bár 5 éve dolgozik, bőven van megtakarítása, csak kényelmesebb így. egyébbként meg mindent az anyjával intéztet el: posta, hivatalos ügyek stb. És köztudottan mindig "anyuci " kedvence volt. Persze van az ellenkezőjére is példa: 18 évesen másik városban továbbtanult, utána férjhez ment, soha nem költözött vissza a szüleihez. Ettől függetlenül minden nap beszél velük, pedig önálló életet él! (az előző hozzászólásban az első verzióra gondoltam)
A lényeg megint az első hozzászólónál van. Meddig "szolgálja" ki az anya a gyereket. Nem értem a felháborodott sorokat sem, hiszen nem kell nevet adni (kötődő nevelés) annak, hogy az első hónapokban enni adsz a babának, tisztába teszed, betakarod = ellátod.
Viszont nehéz meghúzni a határt, mert ha 8-10 hónaposan kézben alszik el, miért ne igényelné 1,5 évesen is. Alapjában véve úgyis a gyerek habitusa fogja meghatározni, hogy sírós lesz e, vagy mennyire lesz anyás, hogy milyen alvó lesz. De csak a JÓ NEVELÉSRE fogni (hogy a gyerek jó alvó, ragaszkodó, nyitott) szerintem butaság. Akinek "jó" gyereke van, az örüljön neki, akinek meg nem, az ne gondolja, hogy csak benne, szülőben van a "hiba". Mégegyszer köszönöm a hozzászólásokat, tanulságos volt!
válasza:Nem kötekszem:), csak számomra érdekes ez.
Miért baj ha 1,5 évesen is kell segítség az elalváshoz? 2- 3 éves korig szerintem tök oké, hiszen normálisnak mondható ha ennyi idősen még igényli a gyerek az "altatást". Oké, talán nem a kézben ringatsát de más formáját.
Ez nekem olyan, mintha azt mondanánk, oké, nem kell óvodásan gyököt vonni de azér' egy másodikasnak már kéne...
válasza:Egy témába vágó interjú:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!