20 éves vagyok és babát szeretnék! Ki fogok csúszni az időből?

Első vagyok. Igen, ez a tökéltes kifejezés. Megszívtam. És sajnos bárki megszívhatja, és ezzel tisztában is kell lennie. A körülményekről, testi változásokról nem én tehetek. Őszintén szólva nem is gondoltam volna, hogy ez fog történni. Mert senki nem beszélt róla. Senki nem mesélte el az árnyoldalát a dolgoknak. Én is csak azt láttam, amit a kérező, nagy csillogó babaszemek, hatalmas mosolyok, cuki frizurák, menő babakocsik. Minden feltétel adott volt a gyerekvállaláshoz, de a terhesség hosszú. 9 hónap. Bár gyorsan elmegy, ez rengeteg idő. Pont elég ahhoz, hogy a dolgok kedvezőtlen fordulatot vegyenek. De nem is ez a lényeg. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyn 20 éves anyukák, akiknek minden összejött. Jó testük maradt, nem híztak meg, nem lóg a mellük, egy csíkjuk sincs. A párjuk a baba érkezése után sem változott meg és mindenben segít. Na meg persze vannak még nagyszülők a családban, akire rábízhatják, ha kikapcsolóni vágynak. És abban is biztos voltam, hogy ez velem is így lesz. Aztán jött a hidegzuhany. Sajnos ez bárkivel megeshet. De mégis rátesz az egészre egy lapáttal az, amikor belegondolsz, hogy "ne már, én még csak húsz éves vagyok!." És nagyon rossz érzés, elkeseredsz. De nem mersz róla beszélni senkinek, mert akkor azt hinnék, hogy megbántad a gyereket. Pedig egyáltalán nem róla van szó. Az ember akaratlanul is megváltozhat a baba születése után. Felelősségteljes leszel, átértékeled a dolgok fontosságát. De egy idő után elkezd hiányozni a régi éned, és nem érted, hogyan ment el ilyen gyorsan a fiatalkorod. Egyik napról a másikra felnősz. Belenézel a tükörbe és nem magadat látod, hanem azt, ami lett belőled. És ez nagyon rossz érzés.

Ez azért másképpen hangzott mint az 1.válaszod.