Hogyan tudnék türelmesebb lenni a kislányommal? Bővebben lent.

Igen. néha nálam is szakad a cérna. Pl mikor kérek valamit, és ő azért is mást csinál, vagy ha üt és rúg, ok nélkül ordít...

Csak ő már 20 hónapos elmúlt... :)

Ezen én is átmentem. Az én fiam most 3 éves, már jobb a helyzet, kevés a hiszti, de akkor apait-anyait belead.

Hidd el, mindenki átmegy ezen, és mindenkinek vannak nehezebb periódusai. A figyelem elterelés jó ötlet. Nekem a következők váltak még be:

-ha hisztizett szorosan átöleltem, és suttogtam a fülébe

-vagy éppen nem vettem róla tudomást

-ha nagyobb lesz, beválik még, ha közlöd vele hisztizzen hangosabban, mert kint az utcán nem hallják. Az én fiam erre mindig közli, hogy NEM, és abbahagyja

-ha nagyon kiborít, és van rá lehetőséged menj át egy másik helyiségbe, lélegezz mélyeket, és számolj tízig

-már régóta csinálom, ha a fiam hisztizik, felküldöm az ágyra, vagy be a szobájába, és közlöm vele, hogy jöjjön vissza, ha abbahagyta. Persze ez is majd akkor lesz igazán működő képes, ha nagyobb lesz

-az én fiam ennyi idősen kétszer csinált olyan hisztit, hogy már öklendezett. Ilyenkor az vált be, hogy hideg vízzel benedvesítettem a kezem, leguggoltam hozzá, felemeltem az arcát, hogy a szemébe tudjak nézni, és megtöröltem az arcát. Ez jól esett neki megnyugtatta. A"hideg vizet, zutty az arcába"módszert én nem helyeslem, ez a törölgetés is elég, és kíméletesebb. Ha nagyon felbosszantott, én is csináltam olyat, hogy megmostam az arcom hideg vízzel, hogy lehiggadjak.

Adjon erőt, hogy ez természetes dolog, mert fejlődik az én tudata, csak a toleranciát és türelmet kell még tanulnia. Minden gyerek így nő fel. Persze ettől neked nem lesz könnyebb, de nem vagy egyedül.

Egy évesen nagyon pici még!! Ennyi idősen nem kiabáltam rá egyik gyerekemre sem. A legkisebb most 11 és fél hónapos.

Ekkora baba még nem érti, hogy nem szabad, és ha kiveszel valamit a kezéből, ami neki érdekes, persze hogy sír, hiszen semmi mással nem tud tiltakozni. Ezt még nem nevezném hisztinek. Az majd kicsit később jön.

Próbálj tízig számolni ezekben az esetekben, mert ha most megszokja, hogy folyton üvöltözöl vele, később a fejed tetejére is állhatsz, nem lesz semmi foganatja.

Az embernél néha szakad a cérna, ez elkerülhetetlen, de egy ilyen kicsi babánál próbáld kicsit másként levezetni a feszültségedet.

Az én lányom (mármint a kicsi, a 11 hós) se akar egy másodpercre nyugton maradni, kész harc a pelenkázás, öltözés, mert már pattanna fel, menne... Igyekszem mindig olyasvalamit adni a kezébe, ami egy-egy pillanatra lefoglalja. Én meg igyekszem gyorsan ráadni a pelust, a ruhát.

Ha nem szereted, hogy pakol a szekrényben, akkor zárd az ajtókat, fiókokat. Másként pakolni fog és kész. És nem azért, mert bosszantani akar, hanem mert kicsi és tapasztalással tanul. Adj neki kosarat, dobozt, amiből ki- és bepakolhat, hagyj nyitva egy olyan szekrényajtót, ahová nem nagy baj, ha benyúlkál. A cipődnek nem lesz baja, a popsikrémet is hadd fogja, a macska meg majd elszalad. Nem fogsz tudni beszabályozni egy ilyen pici gyereket, és ha mindenre nem szabad a válasz, akkor nem fogja felismerni, megtanulni, hogy mi az, ami valóban veszélyes és tilos (pl. konnektor, forró sütő, stb.). Általánossá válik neki a nem, hiszen egész nap ezt hallja, és később még sokkal nehezebb lesz. Előzd meg ezeket a dolgokat úgy, hogy eleve ne tudjon a baba olyan helyre menni, ahová nagyon nem kellene, ne tudjon olyan dolgot megszerezni, ami tabu. Ugyanakkor neki élmény és tanulás a ki-berakodás, a használati tárgyak, sokkal inkább, mint a játékai. Engedd kicsit szabadabbra, nem fog összedőlni a világ. :-)