Kinek mennyit segít a férje/párja egy/két gyerek mellett?

a párom szerelmes a gyerekbe, hétköznap nem sokat tud segíteni...

reggel mindig álmos, fáradt és rohan, este meg 5-6 között ér haza, és a mi babánk már 7-kor aluszkál, tehát csak annyit segít, hogy hazaérve babázik 30 percet, meg fürdeti az kb. még 20 perc, utána én etetem, altatom.... (ha valamiért nem sokkal az esti kaja és elalvás után felsír a gyerek, akkor a párom visszaaltatja, ez is nagy segítség - természetesen ha éhes mégis a baba, akkor természetesen cicizés jön)

a páromat elrontotta az anyja, és nem tanította háziasságra, rendre, szóval egy fűszálat nem tesz keresztbe, de ezen már nem is stresszelek, mert belefér ennek az elvégzése.

hétvégén meg hagyom aludni, pihenni 12-ig, de utána végig babázik, meg együtt csinálunk progit... szóval akkor sokat tud segíteni.

1 gyerek van és 3,5 hós - én még szerencsére egy csomó dolgot el tudok végezni egyedül, szinte mindent, csak itthonról max. a sarki közértig és a parkig jutok csak el.

-------------------------

nem tudod megértetni hogy inkább legyen otthon, mint a pénz. a férfiak inkább RACIONÁLISAK, mint EMÓCIONÁLISAK...

esetleg sírva fakadva kell tőle segítséget kérni, a férfiak erre már azért odafigyelnek - és egy darabig talán igyekeznek is... (szerintem nem is nehéz sírnod, gondolom a nehézségek miatt kicsordulnak a könnyeid, mert nem lehet könnyű 2 gyerekkel ennyire magadra hagyatottan)

szóval a racionális gondolkozás miatt neki az anyagi stabilitás jelenti azt, hogy gondoskodik és kellően törődik a családjával, hogy a pénzzel segít neked... ilyenek a férfiak általában...

sírd el neki nyugodtan, ne szégyeld a könnyeket, hogy NAGYON FÁRADT VAGY, ÉS SEGÍTSEN, MERT MEGŐRÜLSZ. (ha kell, tedd hozzá, hogy b+... sajnos néha kell, hogy drasztikus legyél, mert a férfiagy másabb, mint a női - vannak kivételek, de ritkák)

Egy éves kislány anyukája jelen.

Nem megy vészesen korán, 7-kor és 6-ra van itthon, de mégsem segít és nagyon ritkán játszik csak a kislánnyal. Megszoktam, hogy egyedül csinálok mindent, nem a nehézségek bántanak, hanem fáj, hogy a gyerek hívja, megy oda hozzá és mégse foglalkozik vele.

Egyébként nem minden férfit hat meg a sírás, az én párom pl. rosszul van tőle, apósom úgyszintén. A sírástól csak menekülnek. Persze azért a legtöbb férfire hatást gyakorol a sírás.

Pont így vagyok, mint 2. válaszoló.

1,5 éves a kislányunk, egy igazi kis kincs. A férjem nagyon szerette volna és még 2 kistesót szeretne mellé. Emellett számomra teljesen érthetetlen, hogy miért nem foglalkozik, játszik a lányával. Eddig összesen 1x ült le vele építeni, azt is azért, mert pont az egyik barátja jött látogatóba és leült a lányommal játszani, és lelkiismeret furdalása volt. Jah...1 napig tartott. Mutogat neki pár videót a neten, néha meglovagoltatja a hátán, de ennyi...napi 10-15 perc. Jah és ebben már sokszor benne van az is, hogy azt kierőszakoltam, hogy amíg a lányunk fürdik, addig ő van ott vele, mert addig előkészítem a pizsit-pelust-tejcsit. De ekkor is 70%-ban csak ásítozik mellette, nem játszik vele.

Háztartásban segítség, hogy leviszi a szemetet. Ha valami elromlik, akkor megszereli, bútorokat összerakja, stb...ennyi.

És egyébként reggel 8- du. fél 5-ig van munkaideje, de sokszor van túlóra, de azt az időt máskor megkapja pihenőidőben...

És igen, fárasztó egyedül...főleg mert tényleg rá sem lehet bízni a lányunkat, mert így aztán borzasztó anyás lett, mindenhová együtt kell menni, mert nem kötődik igazán hozzá a gyerkőc...érthető módon :(

Az ilyen történeteken nagyon fel tudom húzni magam. A férfiak nem segítenek, mert ők a pénzkeresők és elfáradtak a munkában! A nő meg "csak" otthon van a gyerekkel. És az anyukák még el is fogadják ezt a helyzetet, mert hát kell a pénz! Hahó, a ti munkátok százszor nehezebb, mint az övék... Hát akkor meg vegye már a fáradtságot és segítsen már valamit!

Nálunk is így alakult az elején (minimális segítség, napi 10 perc a babával, éjszaka elvonult aludni én meg magamra maradtam stb), aztán a baba 16 hetes korában visszamentem dolgozni (itt sajnos ez a normális) és a párom volt a babával 1 hétig. Hozzáteszem addigra már egészen könnyű volt vele, nem volt hasfájós és egész szépen aludt éjszaka is. Az első nap még minden szép és jó és végre annyit lehet a lányával amennyit csak tud. Aztán a második nap már egyre kimerültebb volt, a harmadik naptól meg már könyörgött segítségért. Ja és az éjszakákat ugyanúgy én vittem. És 1 hét alatt egy mosást nem tudott berakni! Én pedig baba mellett minden házimunkát elvégeztem, mert ő hát dolgozik és biztosan nagyon fáradt.

Szóval ezóta a szerepcsere óta iszonyatosan megbecsüli a munkám, RENGETEGET segít, éjszaka már hamarabb pattan ki az ágyból mint én és hát a viszonyunkba is visszatért az őszinte szerelem és mély megértés. Nem úgy vagyunk, hogy sír a baba és "na ki vegye fel", hanem sír a baba és szinte már versengünk, hogy kinél legyen. És ha nem tud segíteni mert egyéb dolga van, mindig megkérdezi, hogy nem baj-e, ha nem segít egy kicsit a babával mert lenyírná a füvet... Szóval álomférj lett.

Ugyanezt tudom nektek is tanácsolni, mert ezeken tönkremennek kapcsolatok. Sok ismerősöm vált el mert az anyuka évekig csak otthon ült egyedül, magányosan, segítség és megértés nélkül és eltávolodnak egymástól...ezt ne hagyjátok! Vagytok Ti is ugyanolyan értékesek, mint a "pénzkereső" férjetek.