Kinek milyen nevelési módszer vált be? Pici kortól!

Szeretet, példamutatás. Normális család. Rövid távú eredményre nem hiszem, hogy érdemes törekedni, persze az alapvető viselkedési normákkal legyen tisztában, de inkább legyen egy rosszcsont 3 évesem, akiből egészséges lelkű felnőtt válik, mint hogy pálcával beleverjülk az engedelmességet, és utána ki tudja, milyen szorongásai lesznek egész életében.

Az pedig már unalomig ismételt közhely, mint minden gyerek másmilyen, mindhez máshogy kell közeledni, egy kisgyerek alaptermészetéből nem biztos, hogy messzemenő következtetéseket kell levonni a szüleivel kapcsolatban.

Megmondom őszintén, nekem ilyen gyerekeim vannak, bár még kicsik, tehát bőven változhat. Nem hisztiztek soha sehol, kedvesek, imádják egymást, és minket is.

Próbáljuk betartani a szabályokat mi is, és velük is betartatni. Ha megkérdezik miért nem? Akkor soha nem az a válaszunk, hogy _mert.Hanem elmagyarázunk mindent, hogy értsék meg, miért nem.

Próbáluk úgy rájuk nézni, mint x-re, és y-ra, nem úgy,mint az Én gyerekeimre.Szóval nekem fontos, hogy milyen egyéniségek, milyen a kis lelkiviláguk.Rengeteget bújunk, beszélgetünk, és mindíg elmondjuk nekik, hogy milyen fontos a család, hogy szeressük egymást.És szerintem fontos az is, hogy ne csak mondjuk, hanem éljünk is így.Lássák, hogy mi is tisztelünk másokat.

Egy szó,mint száz: ha normálisan vannak nevelve, szeretve vannak, és meg vannak a határaik,amiket tudják, hogy nem léphetnek át, mert következményei lesznek, tehát normális lesz az értékrendjük, akkor nem is hiszem, hogy "olyan" társaságokat keresnének később.

Nincs egy célravezető módszer, minden gyerek más karakter. Az egyikkel meg lehet szépen beszélni a dolgokat, a másiknak ez hatástalan.

Példamutatás, szeretet, odafigyelés a gyerekre, ésszerű szabályok - aztán lehet reménykedni, hogy jól sül el.

Sok családban van "fekete bárány", akinek ugyanolyan lehetőségei voltak mint a többinek, mégis más lett... Nagyon sok múlik a nevelésen, de nem 100%-ban minden.

Erre tényleg nincs jó recept, mivel minden gyerek más. Meg kell ismerned a saját gyereked, és alkalmazkodnod kell hozzá, neked kell tudnod, hogy mivel lehet rá hatni.

De általánosságban igaz, amit a többiek mondtak, rengeteg szeretet, türelem, a bizalom és a kötődés kiépítése, következetesség, de amikor szükség van rá rugalmasság, na és persze a jó példa.

Legfontosabb a következetesség,az ő szintjén mindent megbeszélni vele,állandóság, napirend(már babakorban)

4,5 évesem van ez bevált.Volt hiszti korszak de normális keretek között.Normális kiegyensúlyozott,van szabálytudata,szófogadó.