Akik hagyták sírni babájukat, milyen időközönként mentek oda hozzá? Hogy csináltátok?

Úgy csináltam, hogy rögtön odamentem hozzá, simogattam, énekeltem neki,sokszor megvártam míg elalszik, de nem vettem ki az ágyból, hogy ne azt szokja meg, hogy a kezemben ringatva kell elaludni.

Melléfeküdtem, mikor nem volt más baja, csak azért sírt, mert a testközelségemre vágyott. Így nem szokta meg, hogy felkapkodom, hogy altatva van. Egész hamar megtanult egyedül elaludni, de közben ki volt elégítve a szeretetéhsége is, mivel sosem hagytam sírni.

Én pont fordítottja vagyok neked :) az első gyereknél gondoltam hogy na mi az már hogy dajkálom és különben is egyedül kell elaludnia. Nála úgy csináltam hogy leraktam a kiságyba amikor már álmos volt, sokszor ott álltam mellette és simogattam a hátát vagy mikor már fel tudott állni akkor újra és újra lefektetni. Sokkal sokkal nehezebb út volt az mint amit a második gyerkőcnél csináltam. A másodikat babusgattam, dajkálgattam énekelgettem neki, sőt sokszor cicin aludt el vagy később a cumisüvegen. Sokkal egyszerűbb és sokkal stresszmentesebb így altatni. Az első gyereknél volt hogy 1-1,5 óráig tartott mire elaludt, sokszor feszült voltam mert azért hallgatni hogy sír... A másodiknál elhatároztam hogy azt teszem ami neki és nekem a legjobb. És ez vált be. ő max 10-15 perc alatt bealszik. Ma már 1,5 éves, és egyedül a szobájában tápszer kíséretében és a kedvenc rongyinyuszijával önállóan elalszik. Te tudod hogy mit szeretnél de én nem csinálnám még egyszer így.

3 gyerekem van. Az elsőt én is kikapkodtam, de nagyon sokat volt kézben, mert nagyon hasfájós volt. Nagyon nehezen tanult meg egyedül elaludni. A második újszülöttként nagyon nyugodt volt, egyedül aludt el mindig. Kb 9-10 hónapos lett, mikor ez változott, akkor a kiságy mellé ültem a földre, fogtam a kezét, simogattam, stb. Nem altattam sosem, vagy csak nagyon ritkán. Kb 1-1,5 éves kora körül volt egy időszak, amikor nagyon nehezen aludt el, de egyedül. Most 3 éves, néha most is nehezen alszik el, ha nagyon fáradt, nagy nem túl álmos pl (du alszik még), de mindig egyedül! A legkisebb most 3 hónapos, ő is egyedül alszik el. Csak akkor veszem ki, ha nagyon sír, mert nagyon nyugodt baba és akkor tudom, hogy valami baj van. Többnyire megsimogatom, ha fel-fel sír, ez elég szokott lenni, de reagálok a sírására mindig, ha más nem, beszéddel, mert ő még nagyon kicsi! Sokszor tényleg csak testközelségre vágyik, és ezt meg is adom neki oilyankor. Szerintem egy újszülöttnél ezt még nem kell nagyon tudatosan csinálni, inkább ösztönből, érzed, mire van szüksége. Ha már nagyobbacska, pár hónapos akkor lehet már másképp. Szerintem ha sír, nyugodtan vedd fel, nyugtasd meg, és tedd vissza! Nem fogod ezzel elrontani! Ha csak nyafog, akkor elég egy simogatás, érezze, hogy ott vagy! Vannak időszakok, amikor semmi nem jó, csak ha ölben alszik el, ez van és kész! Pl nálunk: frontok, fogzás (2 foga kijött 6 hetesen), hasfájás, szerencsére nálunk nem volt, de pl nem tudott büfögni, csak sírogatott, felvettem, büfizett, megnyugodott, elaludt. Ha pedig nincs semmi extra, akkor mindig törekszem rá, hogy egyedül aludjon el, de érzem, hogy ez mikor nem megy, és akkor nem is erőltetem, mert az neki sem jó és nekünk sem.

Kérdező, miért nem tartasz inkább aranyhalat? Az való Neked.

"NEGATÍV MEGJEGYZÉSEKET NEM KÉREK!" Na, ebben mi nem volt érthető utolsó?

Szerintem ha nagyon pici akkor ne hagyd annyit magára,tehát jó,hogy nem kapkodod ki minden nyekkenésre,de ha nem álmos én inkább vinném magammal pihenőszékbe,játszószőnyegre,hordozóba,tehát,hogy lássa ott vagy,tudjon nézelődni,tehát ha csak azért rakod be,mert már evett,aludt,volt peluscsere,és épp dolgod van.ha meg álmos,és aludnia kéne akkor 5 percenként menj be hozzá nyugtasd meg simogasd meg,és megtanulja.