Lehet, hogy nincs meg a kötődés?

"Azt is tudom, hogy jobban kötődnének hozzám, ha szopiznának." Ez hülyeség. Ki magyarázta be Neked?

Két lányom van, 5,5 és 1,5 évesek. Ha vki nálunk van, akkor le vagyok ejtve, nálunk is apa a favorit. Tudod miért? Mert én mindig velük vagyok, én vagyok a biztos pont. Apát látják napi 4 órát + a hétvége.

A szoptatásos kötődés: én mindkettőt sokáig szoptattam, a barátnőnek egy csepp teje sem volt. Hát, nem úgy tűnik, hogy ő kevésbé kötődne az anyjához, mint hozzám az enyéim.

Ha Neked ekkora trauma, hogy nem tudtál szoptatni, akkor érdemes lenne felkeresni egy pszichológust, biztos tud segíteni. Remélem nem az a fajta vagy, akinek ciki segítséget kérni!

Az írásodból süt az önbizalomhiány, a szaranyavagyok érzés. Ha nincs, akivel megbeszéld, akkor keress fel egy dokit, esetleg beszélj a védőnővel. Meg az is kérdés, hogy mennyire vagy fáradt? Lehet, hogy csak azért vagy depis, mert nem pihented ki magad?

de aranyos vagy, hallod, engem is néha pont ilyen érzés feszeget, hogy miért nem én vagyok a favorit, hisz én vagyok az anyuci! mert a páromnak olyan szépen csicsereg és kacag a fél éves kisfiunk, kiugrik a bőréből, ha apuci hazajön! aztán persze elmúlik ez a dolog, amikor apa munkába megy, de este megint jön a kedvenc!

és elárulok valamit - én szoptatok, éjjel-nappal, ha kell, ha nem - nem a szoptatás a lényeg! ja és nem érzed jól, én sem érzem jól, nem jobban szeret másokat a gyerek, hanem mindenkihez másképp viszonyul. ezt kell megértened. te a feladat, a rendszabályozó, a "jaaj,annyuuu,nemáár" érzést kiváltó vagy a pelenkázással, az átöltöztetéssel, míg apuci a móka a csiklandozással, esetleg a jó vicces esti fürdőzéssel, apunak a jópofa feladatok jutnak, apu lesz a haver, a hancurozás, nevetés, buli, hangulatfelelős.

ez van, ez az anyák sorsa!

de a gyereknek te nélkülözhetetlen része vagy (a gyerek amúgy részének tekint téged, majd 2-3 éves korában válik le rólad, addig te és az ikret egyek vagytok. ezt nem értjük meg felnőttek hogyan működik a kis tudatukban, mégis egynek veszik a gyerekek magukat az anyával!)

a másik, hogy az anya az életbemaradás feltétele, létszükség (gondolj bele, párszáz éve még meghalt a gyerek, ha újszülöttként elveszítette az anyját,kivéve ha szoptatós dajkát találtak az árvának, de ott is egy nő gondozta, akire anyaként tekintett) az anya kell az újszülöttnek és a gyereknek, ez be van égetve! nem kérdés, hogy kötődik és szereti a gyerek az anyját.

na, fogadd el, neked a mumus szerep jut, de te sokkal fontosabb vagy, csak még más a státuszod!

pont hogy hozzád kötődnek, csak tök természetes vagy neki. ha egy fél napot nem látnának, te lennél a favorit, apa félre lenne tolva :) :)

Szia! Jaj nagyon aranyos vagy:) De butaságokat írsz! Egy gyereknek MINDIG az anyja a legfontosabb! Még akkor is ha néha Te nem így érzed! Mennyi idősek a lányok, ezt is fontos lenne tudni.

Amúgy meg ez még bőőőőven változhat, mármint a ragaszkodásuk.

Nekem is két gyermekem van. A lányomat viszonylag sokáig szoptattam, éjjel-nappal együtt voltunk, első baba volt és ugye folyton vele voltam, folyton együtt játszottunk, vele aludtam nagyon sokáig, szóval minden adott volt a kötődés kialakulásához. De nem így történt, ugyanígy éreztem mint Te. Szó szerint még a postás után is sírt ha elment, de utánam nem... Hírből sem ismertem mi az a szeparációs szorongás, csak pislogtam mikor a többi anyuka mesélte, hogy még a wc-re se tud kimenni a gyerektől annyira sírt utána... De aztán ahogy nőtt, egyre jobban ki tudta mutatni a valós érzelmeit. Addig ő úgy volt vele, hát anya az életem része, neki egy biztos pont voltam aki soha nem megy el, ha meg az az 1-2 óra mikor néha nem voltam otthon az fel sem tűnt neki, azt hitte biztos csak a konyhában vagy a fürdőben vagyok. Merthogy én egy annyira biztos pont voltam az életében akit el nem veszíthet, nem volt meg benne a félelem, hogy anya elmegy, anya nincs. Aztán telt az idő, 3 éves most, nyilván sokkal értelmesebb, jobban ki tudja mutatni mit érez és hát mit nem mondjak, borzasztó anyás a kicsi lánykám. Na nem úgy nyilvánul ez meg, hogy lóg rajtam napi 24 órában, hanem a mozdulataiban, az öleléseimben, a puszijaiban, az összebújásokban, a kétségbeeséseiben ha nem vagyok vele, minden mozdulatában. Rám néz és látom én vagyok neki a világ. De a mai napig önálló kislány, szeret egyedül lenni, sokszor egyedül akar játszani, ha odamegyek eltol, elvonul. Ilyenkor hagyom, nem veszem a szívemre, ő ilyen természet. És neki az első szava sem az volt, hogy anya, hanem az, hogy apa, buborék meg autó:)

A fiam másfél éves, őt nem tudtam szoptatni. Időm sem volt annyi szegénykémre mint a nővérére, második gyerek szindróma, betáblázott napirend, rohanás, egyik gyerek, másik gyerek pffff. szegénykém, folyton kínzott a lelkiismeret, hogy nem foglalkozom vele eléggé. Na, hát ő a leganyásabb kisgyerek akit valaha láttam. Már ha a perifériáján kívül vagyok ordít, rohan utánam, kiabál: Aja, Aja!! Megzabálom:) És mostmár én is tudom, milyen az mikor még a wc-re sem tudok kimenni a gyerektől. Első szava természetesen az anya volt.

Szóval gyereke válogatja és az hogy most ilyenek nem jelenti azt, hogy később is ilyenek lesznek. Mindent jól csinálsz, szeresd őket úgy mint eddig, a gyerekek ezt megérzik és tudják ők jól, hogy te vagy az anyukájuk, a legbiztosabb pont a világon. Na meg ugye ők ikrek, ketten vannak, nem annyira elhagyatottak, mint mondjuk egy egyedüli gyerek aki az anyján kívül nem lát mást egész nap.

Bocsi, ha egy kicsit hosszú voltam:)

Vida Agi nehany napja irt cikket a kotodesrol, kereess ra mindenkepp, nekem sokat segitett. Ugyanebben a cipoben jarok en is es mint a tobbi valaszolo, de higyjetek el nem az a kotodes ha egy gyerek ordit ah anyja utan vagy le sem lehet vakarni a nyakarol :) a kotodes legfontosabb alapja a bizalom. Ha masokkal van a gyerek, ha nem vagyunk otthon stb akkor azert nem hisztizik miattunk mert BIZIK bennunk. Tudja h visszamegyunk, h biztonsagban van, h nem kell felni mert csak szereto emberek tarsasagaban hagyjuk stb...

Kell ennel a feltetel nelkuli bizalomtol tobb?? :)

szerintem nem :)

szep napot mindenkinek!