Szerintetek mennyi az ideális korkülönbség két testvér közt, és miért?

hát ez egy nehéz kérdés. ha két lány van, akkor szerintem jó, ha közel vannak korban egymáshoz, még talán a fiú - lány tesó is, de ha két fiúról van szó, akkor szerintem a verekedések száma fordítottan arányos a korkülönbséggel :)

a gyereknek jó, ha van testvére, jól felkészíti az életre, ráadásul két gyerek eljátszik egymással, az egyke mindig többet "foglalkoztatja" a szüleit.

a két év amúgy szerintem még a legideálisabb, de tényleg úgy van, ha a nagyobb 5 év körüli mikor érkezik a tesó, nem olyan nagy "sokk" neki a "betolakodó" :)

Érdekes téma ez, nem értem, miért gondolják a szülők, h a két év a tuti!??

Durván mondva azt érzem, h ezzel elveszek egy évet a nagyobbamtól, amit még meghitten, kettesben tölthetnénk és a kicsivel is kitolok, mert nem kapja meg egész picike korában ugyanazt a csak Rá irányuló figyelmet, mint a nagy tesója. Ha meg a nagyobbat bölcsibe passzoljuk az megint kitolás, hiszen úgyis jön az ovi, olyan kevés ez a 3 év, amit együtt tölthetünk, de én azt mondom, élvezzük ki!!!!

Mindegyik gyerekemmel megélem a kiskorukat és amikor oviba kell mennie, jöhet a tesó. 3 évet tartok ideálisnak. A barátnőm gondozónő és tapasztalatból is látja a vegyes csoportban, hogy egy 3 éves mennyire toleráns egy egész kicsivel és segítőkész, megértő, stb. :)

Nincs rá egyébként bevált "recept". :)

Nagyon sok függ a gyerekek személyiségétől, a szülők hozzáállásától, a neveléstől, stb..

Valakinek ez, valakinek az válik be.

Az is számít, milyen nemű a nagy, és a kicsi. Mennyire tudja lefoglalni magát pl a nagy, mert ha nagyon azt szokta meg, hogy anya folyamatosan játszik vele, úgy nehezebben élheti meg, hogy onnantól anya és az egész család figyelme megoszlik.

A mi álláspontunk a következők miatt lett a 3 év:

Ha visszamennék dolgozni, sajnos nem érzem azt, hogy helyt állnék ugyanúgy, mint azelőtt és a cég elég rosszul áll, legalábbis a verebek azt csiripelik. :(

Tartok tőle hogy elveszíthetném a munkám és munka nélkül újra babát vállalni, kemény... Ha meg új melót keresnék, már túl sok lenne köztük a különbség, mire bevállalhatnánk a tesót.

Tehát mondhatnátok, hogy legyen most a kicsi és akkor bő két év lesz köztük.

Én azt gondolom, hogy egy 2 évesnek nagyobb szüksége van az anyukájára, mint egy bármilyen más korú gyereknek!

Akkor már tényleg mindent megért, kérdez, beszél és öröm Vele minden játék és egyre kreatívabban lehet foglalkoztatni, fejleszteni. :)

HA akkor lép a képbe a picike, szerintem azt tarumaként is megélheti egy dackorszakos két éves. :(

Még a gondolatait, érzéseit nem tudja kifejezni, de érzi, valami nagyon megváltozott!

Az anyukának, családnak is nehéz, hiszen a "nagy" még nem szobatiszta, nem tud egyedül öltözni, vetkőzni, fürdeni, stb, stb, és a picike lehet, hogy hasfájós, lehet, hogy egész nap cicizne, és ha valamit, ezt az idősebbik pont nem fogja megérteni, hogy mi értelme ennek az egésznek!!

Felőrölheti a türelmét mindenkinek pl két ilyen kicsivel csak egy elindulás valahova... Még egyiknek sincs igazán türelme, stb

Most azt gondolom, (remélem ha megszületik a kicsi, akkor is így fogom gondolni. :D ) egy 3 éves már el tudja mondani, ha valami bántja, ha hanyagolva érzi magát, ha féltékeny, és meg tudjuk beszélni, mi miért van.

Egy 3 éves már szobatiszta, egyedül eszik, öltözik, stb.

Ennyi idősen szeretnek babázni, segíteni, sürögni, forogni, szerep játékozni és sokan egyedül is el tudnak játszani, de a szoptatás, a pelenkázás, és öltöztetés is érdekli őket. :)

Arról nem is beszélve, hogy ahhoz is elég ez a korkülönbség, hogy hamarosan közös lehessen az érdeklődési körük, de mégsem kell vetélytársként tekintenie a babára, hiszen Ő már egy okos, nagylány, akiknek szinte mindig öröm és dicsőség, ha van kis tesója, akinek Ő lehet a kis pótmamája. :)

Nálunk úgy lenne, ha minden jól megy, hogy a pici a lányom 3. szülinapja körül, azaz májusban születne, és így még velünk lenne a nagy is, szeptemberig.

Nem érezné, hogy a kicsi miatt lesz a oviba passzolva és nyáron együtt jönnénk ,mennénk, ami talán nem lenne nehéz, hiszen jó időben sokat szoktak a picik aludni, amíg mi játszózunk pl. :)

Az oviba szoktatás is jól menne, mert anyum a szomszédban lakik, így a kicsivel lehetne, míg a nagyobbikom megszokja a közösséget.

A féltékenység elkerülésére is majd többször a picivel lenne anyum, vagy egy családtag és a nagylányommal kettesben is mennénk ide-oda, hogy ne érezze, ennek vége a kicsi miatt!! :)

Na, dió héjban ennyi a jelenlegi tervünk, meglátjuk mi lesz ebből.

Azt még megjegyzem, hogy nem azért szeretnék tesót a lányomnak, hogy onnantól lefoglalják egymást és nekem ne legyen dolgom, hanem hogy egy életre szóló kötelék alakuljon ki köztük és legyen egy boldog, mozgalmas életünk! :)

Na ez a mi véleményünk.... :)

Másfél év van a két gyerekem között, a nagyobbik lány, a kicsi fiú. IMÁDOM! Nagyon jó döntés volt és a gyerekek is imádják egymást, soha nem volt hangos szó, veszekedés (persze ilyen apró-cseprő "addide-akisautót-nemadom" persze volt, de ez teljesen normális). Abszolút összenőttek, nagyon szuper, mintha ikrek lennének, már külsőre is mert a kisfiam behozta növésben a nővérét:)

Ha százszor születnék újra sem csinálnám másképp! De ahány család, ahány ember, annyi vélemény, ezt nektek kell tudni, érezni.

A kis korkulonbseg az elejen nehez, de utana tobb a kozos program egyutt. A nagy korkulonbsegnel foditva. MEgerti a nagy is jobban a szitut, de azert majd 6-7 evesen nem 2 evessel fog akarni jatszani. A korkulonbseg kesobb is meglesz. Amikor a nagy kamaszodik, a kicsi meg "kicsi" lesz stb. Szerintem ez felnott korukig meglesz. A kis korkulonbseggel van esely arra, hogy "osszenonek", mint az elozo hozzaszolo is irta.

En igy gondolom. 1 gyerek van, es nem is latom, hogy a kozeljovoben lenne kisteso. Ezt viszont sajnalom :(