Hogy kezeljem a kialakult helyzetet? (apa-baba kapcsolat)
Kb. két hete kezdődött... babám 7,5 hónapos és úgy alakult, hogy az apjáért teljesen oda van!
Párom össze-vissza dolgozik, tehát vannak napok amikor itthon van velünk és vannak olyanok, hogy a babánk szinte napokig nem látja, mert korán megy, későn jön.
Most már ott tartunk, hogy ha a pici meglátja az apját, hiába játszom épp vele, akkor is elkezd sírni, és látszik, hogy az apját akarja. Ilyenkor nem tudom megnyugtatni, viszont ha apja felveszi, abban a pillanatban elhallgat.
Sétálni sem tudunk elmenni 3-asban, mert ha meglátja a látómezejében az apját, rögtön elkezd sírni. De úgy igazából, krokodilkönnyekkel.
Olyan, mintha a szeparációs szorongása az apjával kapcsolatban jött volna ki.
Nem tagadom rosszul esik, hogy engem soha nem hiányol, hozzám soha nem kéredzkedik, ha más ölében van. :(
Egyszerűen nem tudom kezelni a helyzetet, mert zavar, hogy így érzek ezzel kapcsolatban.
Olyan, mintha a babám engem nem is szeretne! Még leírni is rossz, de így érzem! :(
Fog ez változni? vagy próbáljak megbékélni a helyzettel, hogy ennyire apás a fiam és fogadjam ezt így el?
Félre ne értsetek, nem azt akarom, hogy ne imádja az apját, csak azt, hogy álljon vissza a régi rend.
Remélem sikerült megfogalmazni érthetően, hogy mi a problémám.
Ha valaki átélt hasonlót, az kérem írjon!
Nagyon köszi, előre is!
válasza: válasza:Fogadd el, hogy imádja az apját. Te vele vagy állandóan, az apja csak ritkán. Ezért örül neki olyan nagyon. Ez az apaszeretet nem jelenti azt, hogy téged nem szeret.
Téged azért nem hiányol, mert megszokta, hogy állandóan vele vagy. Akkor is ott vagy a közelében, ha más ölében ül.
Örülj inkább annak, hogy nem csak hozzád ragaszkodik.
válasza:Én is érzem így néha.
Mondtam is a férjemnek, és tisztára "lehülyézett" miatta, hogy hogy gondolhatok ilyet. Csak én tudom elringatni, tőlem fogadja el az ételt inkább, ne gondoljam, hogy nem szeret. Egyszerűen tudja, hogy mindig itt vagyok mellette.
És igen, fog változni.
válasza: válasza:Egyáltalán nem gáz. Szerintem valahol ez normális. Nálunk is 10,5 hónapos a pici, és most először maradt egyedül egész napra apával (8-tól 4-ig), amikor suliba mentem.
És majdnemhogy rosszul esett, amikor hazaértem, és mondta a férjem, hogy tök jól elvoltak, csak keveset evett, meg nehezen aludt el. De egész nap játszottak.
Pedig ennek örülnöm kellene, hogy így elvannak.
válasza:Édes vagy :) Szeret Téged!
Pár hónap és nagyot fog változni a világ, Te leszel majd a mindene!
Nálunk az is belejátszott a megaapásságba, hogy mivel én voltam vele egész nap, minden feszkót magamba szívtam (és persze tudtomon kívül sugároztam is felé), a férjemnél ezért is nyugodott meg. :)
Aranyosak vagytok, köszi a bíztató hozzászólásokat és hogy leírtátok, nektek is voltak hasonló élményeitek/érzéseitek! :)
Persze, nálunk is megvan az is, hogy én van hogy feszült vagyok, de ettől függetlenül el kell látnom a Drágámat, apa pedig leginkább játszik vele, tehát a babámnak apjával kapcsolatban csakis a móka része jut!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!