Csak nálunk áll fenn ez a probléma? Miért csinálja ezt? Kezdek aggódni.

Az én fiam 21 hónapos, hasonlóan pörgős, nehezen fáradó fiúcska, mint a te kicsid. Nálunk az vált be, hogy egy kicsit átalakítottuk a napirendünket, az életmódunkat, reggelente korábban ébresztem, este legkésőbb 10-kor pedig ágyba parancsolom. Villany leolt, teljes sötétség, és bármit csinál, nem reagálok rá, ha lemászik az ágyból, akkor sem. Első pár alkalommal volt némi hőbörgés, de aztán elfogadta a helyzetet. A délutáni alvást leredukáltuk mi is egy-másfél órára, és délután 4 után akkor sem alhat el, ha egész nap nem aludt még, és esik le a kis feje...

Az akaratosság életkori sajátosság, (nálunk sem sokat ér önmagában a "nem"), az agresszió azonban nem az. Az én fiam is próbálkozott párszor a harapással, hajhúzással, csípéssel. A védőnőm tanácsára (akit nagyon szeretek) visszaadtam neki. Ha megcsípett, visszacsíptem. Ha harapott, megharaptam. (Persze nem erősen, de úgy, hogy érezze, hogy kellemetlen.) Volt, hogy egy nagyobb hisztiroham esetében kimentem a szobából, és fogtam a kilincset, hogy ne jöhessen utánam... Miután visszajöttem, elmagyaráztam neki, hogy csak akkor maradok, ha nem bánt, és normálisan viselkedik. Hamar megtanulta, hogy ha fájdalmat okoz, az visszaüt rá.

Ne hagyd, hogy a fiad visszaéljen azzal, hogy kicsi. Egy gyereket nem szabad verni, és nem is kell, de a szélsőséges, antiszociális viselkedést az ő részéről sem szabad tolerálni, mert később csak rosszabb lesz.

Érdemes azonban azon is elgondolkodni, hogy mi lehet az ok, amiért így viselkedik. Ha sokat vagytok mellette, az jó. De vajon csak mellette vagytok, vagy valóban foglalkoztok is vele? Az én fiam akkor a leginkább "rosszcsont", amikor úgy érzi, nem figyelek rá eléggé. Olyankor pakol, szerel, szétszedi a DVD-t, lebontja a számítógépet, stb. Nekünk is volt egy nehéz időszakunk, sok volt a gond, és feszültebb voltam. Nem hagytam, hogy bevonjon a kis életébe, nem volt kedvem játszani vele, sokszor még kiabáltam is, hogy hagyjon már, játsszon egyedül...

Mára rájöttem, hogy ha engedem, hogy ő döntse el, mit csináljunk, sokkal szebb lehet az én napom is. Sokat sétálunk, hideg ide vagy oda, (mert kell, hogy mozogjon szaladgáljon) zenét hallgatunk (ő táncol, tapsol), rajzolunk, gyúrmázunk, mondókázunk. És mindig dícsérem, megtapsolom, mert hihetetlen módon igényli. És egy ideje már ő maga törekszik rá, hogy meg legyen dícsérve, "ügyes" akar lenni. Leszedi a száraz ruhát a szárítóról, és hozza, összepakolja a vödörbe a játékait (régen csak kiöntözte, és sátánian kacagott hozzá), megeteti a játékait, és aztán hagyja, hogy én meg megetessem őt... Megváltozott? Vagy csak én változtam meg? Ki tudja...

Egy biztos. A kisfiad igényli a figyelmet, ezért csinálja, amit csinál. Akkor van a legnagyobb szüksége a szeretetedre, amikor a legkevésbé érdemli meg. Az ölelés, a simogatás, a kedves szavak, a játékos csikizés, a folyamatos visszajelzések arról, hogy ő ügyes, okos, szeretnivaló, mind olyan fontosak neki, mint az étel, amit megeszik... Még akkor is, ha látszólag elutasítja azt.

Ne add fel, hidd el, van remény rá, hogy a zsarnok másfél évesedből hamarosan kedves kétéves váljon! :) Én drukkolok nektek!

szia,

az enyém most 1 éves, és mostanában kezdi a fent leírt viselkedést mutatni, aggresszívnek még nem agresszív. de nyafka, dühöngő. amúgy is egy csüngőmaki érzékeny baba volt mindig. de most már direkt hisztizik, ha valmi nem úgy van, ahogy ő szeretné, vagy kicsit várni kell valamire. én igyekszem a hisztiket ignorálni, és sokat foglalkozom vele, szeretgetem, amikor aranyos, és sokat beszélek hozzá . pl.: előbb felkell öltöznöd, utána ezt vagy azt odaadom. és amikor felöltöztettem, akkor meg odaadom neki a dolgot, és mondom: látod, felöltöztél és most odaadom, mivel hihetetlen hamar megér és megtanul mindnet, ez már most is működik valameynire, képes egy kicsit várni (na nem sokat egyelőre). a lényeg a következetesség na és a türelem meg a szeretet. a legrosszabb ilyenkor, ha az ember feszült és ideges, és kiabál.....tudom, mert az enyémre csak a nyugodt, szeretetteljes hangnem és viselkedés hat. a türelmem igencsak megedződött az elmúlt 1 év alatt. .. amúgy ajánlom Ranschburg Jenő szülők könyve c. munkáját. Nagyon hasznos olvasmáyn!