Adnátok ötletet, hogy hogyan kezeljem jól és okosan az alábbi helyzetet 7 hós babámmal?

Azt hisze, szeparációs szoringásnak hívják,és kb egy-két hete kezdődött. Bárhol vagyok a lakásban, mászik utánam,felkapaszkodik térdre úgy hogy közben a nadrágomat rángatja, és addg üvölt míg fel nem veszem.

Úgy tudom,hogy ilyenkor ez nem csak hiszti,tehát lelkileg valóban nagyon igényli a közelségemet, amit igyekszem is kielégíteni, de egész nap nem megy. Nem szeretném elkapatni se, de azt sem szeretném,ha szorongana emiatt.

Ti hogy kezeiltek ezt az időszakot? Hogy kell ezt jól egyensúlyban tartani? Minden tanács és ötlet érdekel...

(Biztos van aki erre azt mondaná,hogy ne töródjek semmivel, csak a gyerekkel, és ne foglalkozzak olyannal mint pl háztartás, de ezzel azért nem értek egyet, egyrészt mert azért igenis van dolgom, másrészt meg nem akarom hogy azt szokja meg hogy nyikkan egyet és így egész nap az ölemben lehet..)Ezt fizikailag sem birom, a sírását/kiabálását viszont lelkileg nem bírom.

Köszi előre is.

egy első gyermekes anyuka