Te mit tennél, ha nagymama sosem tartja be az utasításaidat, amikor otthagyod a gyereket?

Nem altatnám ott. Ennyi.

A nagymamának nem kötelessége foglalkozni az unokájával, hisz nem ő vállalta. Márpedig ha rosszul csinálja, az kb olyan mintha nem is csinálná, szóval ennek megfelelően nem bznám rá többet. Persze zavarna nagyon-nagyon, de el kell fogadni.

Kezdjuk ott, hogy felnott embert nem "utasitok", legfeljebb kerek. Amit vagy megfogadnak, vagy nem, mivel ahol van, annak a szabalyai az ervenyesek.

Ha nem tetszik, nem kell otthagyni.

A gyerek akkor érzi magát biztonságban ha a megszokott dolgai történnek vele a nap folyamán. Persze a mamának nem kötelessége nevelni és nem utasítgathatjuk, de neki is az unokája az első és ha zökkenőmentesnek akarja tudni az együtt töltött napokat, akkor jó ha megpróbál ő is alkalmazkodni a kisgyerek napjaihoz.

A 14 hónaposomat még egyedül sem hagyom a nagymamájával, mert állandóan édességgel és tehéntejjel tömné amikor már ezerszer elmondtam, hogy a gyerek nem kap tehéntejet két éves koráig, ott aludni meg pláne nem fog mert nélkülem egyelőre nem tud elaludni.

Áh, én max egy órára hagyom ott a nagyanyjánál, és csak ha nagyon muszáj. Más generáció, teljesen makacs, konok, és nem hajlandó felfogni, hogy az orvostudomány ma már mást ajánl, melyet én be is óhajtok tartani. Puffogni viszont nem kell rá, (nyilván először én is mérges voltam) de tényleg az a megoldás, hogy nem adod oda neki éjszakára, egész napra, hosszú időre.

Gondolom ő sem a negyvenes éveit tapossa, ahogy az én anyósom sem.

Ez a mai világban ilyen, vagy szerencsés nagyikat fogsz ki, vagy nem, azt meg le kell nyelni.