Milyen érzés volt kimondani számotokra, hogy nem vállaltok több babát?

Én eszem és szívem szerint azt mondtam szülés után egy évvel, hogy nem lesz. Aztán ez megváltozott, lassan megszületik :)

Nekem nagyon nehéz, mert 3-4 gyereket akartam, de csak 1 lett, de a korom miatt le kellett tegyek a tesókról.

Mi kettőt akartunk de most az első után nagyon úgy néz ki, h nem bírnánk ezt végigcsinálni még egyszer, főleg ha a következő baba rossz alvó lenne. Sokszor agyalok rajta, mert a szívem szeretne, de az agyam mindig ellent mond. Férjem is megterhelőnek érezne még egy gyereket.

Semleges érzés. Van jó meg rossz oldala is. Nekünk 2 van, így is terveztük. Most, hogy lassan megyek vissza dolgozni, kérdezgetik, lesz-e harmadik. A szívemre és az eszemre hallgatva is azt mondom, nem lesz harmadik. Két gyönyörű, okos gyerekünk van, viszonylag jól élünk, és 36 múltam. Most már elég volt a "babázásból", most már csak a nagyobb kor érdekel, milyen lesz megélni a kiskamaszkort velük, vajon hová mennek majd továbbtanulni, melyik tantárgy lesz a kedvencük, milyen lesz, ha hangszeren tanulnak stb.

Aki kettőt tervezett és két gyereke van, annak nyilván semleges érzés. Bár én, mint írtam 4-et terveztem, de már kettővel sem lenne olyan rossz érzés, mint így. Sőt lehet, hogy két gyerek után át is értékelném és nem is vágynék többre. (4-es voltam)

Elég későn, 36 évesen (majdnem 37 voltam) szültem a kislányomat, könnyű terhesség, és alapvetően gyors szülés volt, de engem nagyon megviselt. A kislányom valószínűleg enyhe oxigénhiány miatt hipotón, és idegrendszeri értetlensége miatt le van maradva a kortársaitól, fejlesztésekre kell járni vele. Bár születése előtt is úgy gondoltuk, hogy szeretnénk kisesót, én azt mondtam, soha többet még egyszer. A szülést sem akartam, illetve a kínlódást, ami sokszor megkeserítette a babázást, hogy ő miért nem olyan, mint a többi gyerek. De csak nem hagyott nyugodni a dolog, és egy éves kora körül egy gyenge (vagy éppen erős) pillanatomban azt mondtam, legyen, és rögtön meg is fogant a pici. Most vagyok 18 hetes, majdnem 39 leszek, mikor megszületik. Most már nyugodt szívvel mondom azt, hogy többet nem vállalok, amire vágytam, az megvan, meglesz. Sajna én sem leszek már fiatalabb, türelmesebb, rugalmasabb, meg kell birkóznom a két gyerkőc nevelésének minden örömével, bánatával, és azt hiszem, ennyire vagyok hitelesítve :)

3as vagyok, nekem azért extra nehéz, mert ráadásul a párom napi szinten zaklat, hogy ő még gyerekeket akar.

8-as vagyok, értem, 4-es mire gondol. Valóban sok múlik azon, hogy mi hogyan terveztük, és ebből mi valósulhatott meg. Valóban csalódás lehet, ha szeretnél még gyermeket, és rajtad kívül álló okok miatt nem lehet több (akár orvosilag, akár anyagilag, vagy érzelmi , magánéleti dolgok miatt), és valóban alapvetően elégedett lehet (mint most már én leszek), akinek kb bejött az, amit egyébként is szeretett volna. Valószínűleg ez nem hagyott nyugodni engem sem, annyi különbséggel, hogy nálam alapvetően saját döntés lett volna az egy gyerek, de tudom, hogy megbántam volna később. Sajnálom, 4-es.