Van itt más olyan érzésű Anyuka is, aki a gyermeke első életéve alatt "elszenvedett" nehézségek miatt nem akar másodikat?

Köszönöm mindenkinek a válaszokat, jó olvasni sajnos vagy sem, hogy vannak más ilyen érzésekkel telt anyák is. Mi épp, hogy túl vagyunk az első éven, TÚL sok minden nehézséggel. Jelenleg már jobb, könnyebb, mint hónapokkal ezelőtt, mert hazudnék, ha nem így lenne, csak akkor is, lelkileg, fizikailag is ki vagyok fáradva a gyerekneveléstől. Sokan mondják azt is, hogy ha majd kicsit nagyobb lesz, megváltozik a véleményem, hát várom a kicsit későbbet ezügyben, de nem nagyon érzem magamban még a felkészültséget, hogy újra átéljem a babázás korszakát.Egyébként én is egyke vagyok, TÚLÉLHETŐ, nem tragédia, sok olyan ismerősöm van, akinek testvér ide vagy oda, nem sokra megy vele felnőtt korában, sőt, némelyiknek csak hátráltatás, szóval inkább emiatt én nem szülök még egyet, ha csak "emiatt a ne legyen egyedül, ha meghalunk" érvet nézem. Boldog gyerekkorom volt, most boldog felnőttkorom van, nem lettem elkényeztetve úgy érzem, az emberek szeretnek, van sok barátom, imádom a munkám, szeretnek ott is, nekem ez meggyőző, hogy az egykeség nem egy rossz dolog. De ki hogy érzi.

Köszönöm még egyszer a bíztató szavakat, majd az idő végül eldönti, hova alakulunk, egyelőre kilátástalan még egy gyerkőc vállalása.