Első gyermekes anyukák nálatok is volt segítség? Többi lent.

Császáros voltam, de még így is örültem annak, hogy anyósom nem jött rögtön segíteni. Szerencsére más okok miatt nem tudott, de én már előre megkértem a párom, hogy intézze el, hogy ne jöjjön rögtön a nyakunkra. Mondjuk én azért aggódtam nagyon, mert be akartam mutatni a babát a kutyáimnak, és nagyon féltem, hogyan fogadják majd őt és semmi szükségem nem volt ehhez egy kutyaellenes közönségre. Azt sikerült elintézni, hogy anyós csak 1 hét múlva jött, de sajnos apám, aki amúgy nagy ívben tojik rám, úgy gondolta, muszáj neki fogadóbizottságnak lenni. El is jött (amúgy a barátnőjénél lakik), és el is cseszte az egész hazatérés hangulatát. A férjem feldíszitett folyosóval fogadott, ahova ki volt írva nagy betűkkel, hogy "Isten hozott!", ott hevertek a fel nem fújt lufik is, amiket ugyan nem volt ideje felfújni és azóta is fújunk, de olyan jól esett volna, ha nincs ott az a rakás szerencsétlenség apám, aki iszonyat savanyú arccal fogadott. Nem tudtam, mi a fene baja van, aztán rájöttem, inkább nem részletezem, de mindig van valami fontos dolga, most is volt és ugye miattunk nem tudta csinálni. A savanyú pofás fogadtatás után bezárkózott egész napra a szobájába a számítógépe elé, a pizzát, amit hazafelé vettünk, meg kellett osztani vele, aztán még meg is kellett őt vacsoráztatni. A nagy segítséget másnapra tartogatta, miszerint húslevest főzött. (Második fogást nem gondolt csinálni.) Ehhez felforgatta az egész konyhát, amit másnap tett csak félig rendbe. Alig vártam, hogy elhúzza a csíkot. Meg is mondtam neki, hogy menjen, csinálja inkább a sürgős dolgait, de sajnos maradt még egy napot a választások miatt. Ha újrakezdeném, külön gondot fordítanék arra, hogy az apámat se engedjem oda magunkhoz az első napokban. Teljesen elrontotta a szép hazatérést. Este bőgtem, mint akit ütnek, mert hullafáradt voltam, a kicsi sírt, a kutyáim kivert kutya arccal fogadtak és teljesen kikészített, hogy ott van az apám a zárt szobaajtó mögött, még bőgni se tudtam egy felszabadultat...Mikor később anyósék jöttek, na abban se volt nagy köszönet. Én azt látom, ahol határozott nagymamák veszik kézbe a dolgokat, ott az apának már alig jut szerep. Mi mindent a férjemmel tapasztaltunk ki. Együtt pelenkázunk, fürdetünk, altatunk. A férjem soha nem érezheti magát feleslegesnek, mert nélküle tényleg nem boldogulnék. Sokszor még ebédelni se tudtam, amíg haza nem ért a munkából és át nem vette a babát tőlem. De ez így a jó. Amikor anyósom felutazik vidékről, férjem a gyerek közelébe se jut. Automatikusan átengedi a terepet a nőknek. Mondtam is neki, ha anyukája itt lakna, nem lett volna belőle ilyen 100%-os APA, mert nem jutna hozzá. Jól jön a segítség, de csak akkor, ha abban segítenek, amiben valóban szükséged van segítségre. Ehhez kell egy intelligens anya/anyós. Én pl. a mai napig nem tudok főzni a picitől. Van egy kolléganőm, aki minden hétvégén megfőz nekünk, hogy legalább akkor ne kelljen rendelni a kaját. Az alapanyagot mi adjuk. Hetente egyszer eljön babázni, hogy azalatt kutyázhassak vagy összedobjam a háztartást. Nem oktat ki, nem szól bele dolgokba, egyszerűen csak segít. Na, ez a segítség. Amúgy császáros vagyok, de első pillanattól kezdve mindent el tudtam látni otthon ugyanúgy, mintha nem császároztak volna. Igaz, szerencsém is volt, mert nem volt semmi komplikáció. Igaz, néha arra ébredtem a WC-n ülve, hogy fejjel zuhanok előre, de az első őrületes hetek után egyre jobban belerázódtunk a dolgokba. Van olyan anyuka, ahol az anyja szintén ilyen leuralós típus, na ott a friss édesanya még odahaza se tudta felöltöztetni a gyereket rendesen jó ideig. Igaz, ő süt, főz, mindenre van ideje. De nem cserélnék vele.

Szerintem ez olyan egyéni. Nyilván meg lehet oldani segítség nélkül is, ha meg van segítség, akkor annak is van mit csinálni. Csak az a lényeg, hogy te mit szeretnél. Én pl. nem tudnám elképzelni, hogy ne legyen segítség, bár csak akkor, ha a segítség anyám képében érkezi, mert vele gyakorlatilag mindenben egyetértünk, meg mindig is sokat járt hozzám és mindig segített valamit, szóval hiányzott volna. Na meg a férjem úgy dolgozik, hogy alig van itthon. Oké van az elején kispapa szabadság, de utána? Na meg úgy is annyi mindent kell megtanulni, én sokszor főzni is úgy főztem régen, hogy másik kezemben volt a telefon és vagy anyámat, vagy nagyanyámat hívtam, hogy akkor most hogy is kell. Tuti, hogy úgyis egyfolytában telefonáltam volna, hogy basszus anya, te hogy csináltad. Más meg nem ilyen. Tényleg csak az számít, hogy neked mi a jó. Ha meg aztán úgy látod, mégis akarod, hogy jöjjön, akkor meg ez nem egy végleges dolog volt, szólsz ő meg örömmel megy majd úgyis.

Mikor haza jöttünk ideköltöztek egy hétre anyósék. Jó hogy itt volt főzött takarított mosott mindent megcsinált. Csak mikor még éjszaka is bejött mikor felkelt a pici hogy nézze hogy szopik az dühíttő volt. Ő fürdette ő mutatott meg mindent csak már a vége felé sok volt így később is szoktunk össze a babámnal.

Császáros voltam én is és nem kértem segytséget, úgy gondoltam, hogy a párommal megoldjuk amit kell. Anyukám két naponta hozott kaját, tesóm felporszívózott, összepakolt ha kellett, kb. 2 hétig bolt ez, de a baba körül sikerült mindnet megoldani, a párom csak a hazaérkezásünk napján volt itthon,következő nap már ment dolgozni. 2. terhességem is császár volt, ikreink születtek, akkor a párom itthon volt egy hétig, akkor még nem is főzött ránk anyum, mert olyan jól voltam, hogy mindent rögtön bírtam csinálni. Szerintem ez függ az anyuka temperamentumától is, én nem szeretttem volna ha bárki itt van velem ,mert ha 2 hét elteltével hagynak egyedül, akkor is nekem kell a dolgokat megoldani. Van aki szereti ha vannak körülötte, engem kifejezetten idegesít. Valaki írta, hogy a konyhában sem szereti ha más rendezkedik, na én is így vagyok.

Öt hónapos a kisfiam. Anyámék és anyósomék messze laknak vidéken. Senkim nincsen aki segítsen. Én örülnék, ha közelebb lennének. Még nem tudod, sokszor milyen nehéz is egy kisbabával, pedig az én kisfiam nagyon nyugodt természetű. Nem azt mondom, hogy állandóan legyen ott, de az első két hétben nekem nagyon jól jött a segítség. Beszéld meg vele, hogy a baba körüli teendőket ellátod te, ő főzzön és takarítson. Ha nekem néha csak annyi segítségem lenne, hogy megfőz és kitakarít valaki, nagyon boldog lennék.

ugyanez volt, anyum nagyon készült, aztán az első 2 napot itt töltötték velünk. borzalmas volt.. minden nyösszenésére ő ugrott a gyereknek, szinte versenyezett velem hogy hamarabb a kiságyhoz érjen.. aztán amikor szóvá tettem hogy muszáj megszoknom, "gyakorolnom", hogy ha egyedül maradok vele akkor ne érjen hidegzuhanyként, hogy mit kell vele csinálni, akkor meg elkezdett sírni, és mártírt csinálni magából hogy ő csak segíteni akart. szuper, egy újszülött mellett még lelkiismeretfurdalást is okozott... tudom hogy segíteni akart, de ezzel tönkretette az első 2 napunkat otthon... sírtam a baba miatt, meg pluszba miatta is.. ne hagyd tönkretenni az első napokat.

Tudjátok, hogy nevezik ezt a korszakot? Második szülőségnek. Egészséges mértékben hagyni kell őket, hogy érezzék, fontosak, de nem szabad, hogy túlzásba vigyék. Ugye a szüleim vidéken élnek, de amikor itt van Anyám, érdekes dolgokat csinál. Mi a hálószobánkba tettük a kiságyat, hogy az első hónapokban velünk lehessen a baba. Nah, Anyám képes bejönni az éjszaka közepén a hálószobánkba, hogy megnézze a gyereket. Engem ez nem zavar, de a férjem elég ideges lesz ilyenkor, csak nem meri neki megmondani, hogy "Anyuka, húzzon már ki innen..." :)