Első gyermekes anyukák nálatok is volt segítség? Többi lent.

mi kifejezetten kértük, hogy az első két hétben ne jöjjön senki, utána meg jött egy hétre anyukám, hát, a végére már vártam, mikor megy el :) nem azért mert nem szeretem, sőt, és kifejezetten olyan, akivel meg lehet beszélni a dolgokat, de ő azt hitte, majd mennyi mindent fog segíteni, erre inkább unatkozott. A takarítást megcsinálta a férjem, háklis is arra, hogy milyen a takarítás, babázni ugye én babáztam, anyu max néha büfiztette vagy ringatta (hasfájós volt a babó) meg ilyenek. Egyedül ami szerintem jól jön, az a főzés, de később is megoldottuk kajarendeléssel, most meg már vagyok olyan rutinos, hogy főzök is

15-ös vagyok, mondjuk azt én sem tudnám elképzelni, hogy nekem ideköltözzön. Szerencsére mondjuk kocsival 20 percre laknak a szüleim, szóval szólok, félórán belül itt van, meg egy nap akár többször is tud jönni, ha akar/kell, így eleve nem éreztük szükségét annak, hogy betelepedjen 0-24-ben...

Nálunk is nagyon izgult mindkét nagymama az első unokájuk születése előtt, én meg pláne! Ismerve anyósomat, aki bár jó szándékú, nagyon erőszakos. hozzád hasonlóan én is elég önálló vagyok, nem szeretem, ha valaki beleszól a dolgaimba. De meg lehet találni azt a határt, ami mindenkinek jó! a kórházban tanítanak meg pelenkázni, szoptatni, köldökcsonkot ápolni! olyan sok minden változott a te babakorod óta, hogy ő is megértheti, hogy a védőnő, gyermekorvos fogja elmondani, hogy mit és hogyan főzz a babának! Neked kell meghúzni a határokat! Nálunk a gyermekágyas időszakban naponta látogattak felváltva a nagyik, de csak a háztartásban segítettek, a baba dolgaiban nem! Persze ringatták, meg duruzsoltak neki, de az ellátást én csináltam! A fürdetés is apa, anya,meg a baba programja! több rossz példán is láttam, hogy jobb előre tisztázni, hogy mik lesznek az elvárásaid, mert akkor a hátad közepére sem fog hiányozni holmi sértődés..