Az első napok mindig ilyen nehezek? Mit tegyek? Azt érzem nagy baj van velem.

Üdv a klubban!

Én pont így voltam mint te. Most másfél éves a kisfiam, amikor hazahoztuk a kórházból minden megváltozott, már nem aludt annyit mint a kórházban. Nem tudtam mit kezdeni vele, 5 napos korától hasfájós volt, állandóan sírt, állandóan tartogatni kellett és mászkálni vele. Ha végre aludt egy picit én meg szerettem volna enni, mire megcsináltam a kaját (akár csak egy szendvics) már fel is ébredt, én meg sírtam hogy nem igaz hogy egy nyavalyás szendvicset sem tudok megenni gyerek nélkül.

Hónapokig azt éreztem, hogy milyen jó volt régen, ketten a férjemmel, milyen szép volt minden, a gyerek mindent felborított... Tervezett baba, szóval nagyon is akartuk, pont ezért nagyon lelkiismeret furdalásom volt ez miatt is.

Kisfiam 2 óránként evett éjjel nappal, a 4. héten annyira kibuktam hogy napokig csak sírtam... közben utáltam a szoptatást, ami amúgy nem is ment, maradt a fejés, azt még jobban utáltam... ez miatt persze megint csak lelkiismeret furdalásom volt, mellette pedig mindenki cseszegetett hogy miért nem akarok szoptatni és hogy miért nem teszek semmit annak érdekében hogy menjen is a szoptatás.

Szóval állandóan szarul éreztem magam, lelkiismeret furdalás lelkiismeret furdalás hátán... a férjemmel ezek miatt megromlott a kapcsolatunk, úgy éreztem hogy teljesen egyedül maradtam a problémáimmal. Kb 9 hónapos lehetett amikor felismertük, hogy depressziós vagyok, nem tudtam tágítani a rossz érzések mellől, nem mosolyogtam, nem élveztem az anyaságot, egy nagy nyűgnek éreztem a gyerekünket akit amúgy nagyon szerettem és szeretek is.

Végülis a férjem segítségével, "öngyógyítással", vitaminokkal és nagyon sok beszélgetéssel kilábaltunk a bajból. Mire 1 éves lett elkezdtem élvezni az anyaságot, a férjemmel helyre állt a kapcsolatunk és újra boldog lettem.

Ekkor újra teherbe estem, gondolhatod hogy mennyire megijedtem...

Most megszültem a kislányunkat, 3 hetes jelenleg és egy isteni baba. Eszik-alszik, keveset sír, átalussza az éjszakákat vagy max egyszer kel. Nem könnyű az életünk így sem, két picivel most még fárasztóbb de lelkileg már előre tudtam készülni és asszem jól vagyok. :)

Amit ajánlani tudok, ne görcsölj, lazulj el, amíg azon aggódsz hogy vajon most mennyit fog aludni addig tutti nem fog aludni rendesen, sodródj az árral, mindent tegyél félre és próbálj nagyon pozitívan gondolkodni. Mindig arra gondolj, hogy most ez egy rossz nap, holnap jobb lesz. Ha nem holnap, akkor 2 hét múlva, 2 hetet pedig simán ki lehet bírni. Még most állítsd meg a folyamatot a depi felé mert később nagyon nehéz kilábalni belőle.

Minden jót kívánok!!!