Hogy szoktatok reagálni az állandóan a babájával dicsekvő anyukatársra?

Ez az elvakultság általában az első pár évvel egyre halványodik. A leglelkesebb, legelvakultabb anyukák a friss, új anyukák, kábé 1 éves korig. Addig a baba az isten. Ha megmondod neki, még ha finoman is, hogy kezd fárasztani a dolog, vagy nagyon megsértődik, vagy le se esik neki, hogy mit akarsz mondani. Ha elkezdi mondani a sztorijait pár perc után le kell koptatni azzal, hogy dolgod van, vagy ha a gyerekek is ott vannak és a tied is kicsi, akkor úgy csinálsz, mintha őt kéne kiszolgálnod: u, etetési idő van, bocs. Tisztába kéne rakni, most már mennünk kell, a mama vár, még be kéne vásárolnom, stb.

Vagy ha mondjuk látod, vagy tudod, hogy jön, akkor elfoglalod közben magad.

Vagy egyszerűen te kezded el a beszélgetést, rögtön valami olyan témát vetsz fel, amit véletlen se tud a babája felé kanyarintani.

azért azt ne felejtsétek el, hogy egy kezdő anyuka, a gyerek első 1-2 évében non-stop 24 órában a babával van. mégis mi másról beszélgetne? ha hasfájós, netán nincs segítsége, akkor sokszor arra nincs idejük hogy egy hiradót megnézzenek, vagy ráérősen a neten a híreket olvasgassák, mert a gyerek mellett ott a háztartás. szóval én nem szoktam fennakadni ha csak a gyerekről tud beszélni hiszen más nem nagyon történik vele!

ha meg baromira zavar akkor ne legyünk már óvódások, felnőtt emberek vagyunk, van egy szép szánk és megmondjuk neki, hogy kicsit túlzásba viszi a dolgot. biztos jobban esne neki hogy ha szólsz mintha megtudná, hogy ehelyett egy fórumon beszéled ki (bár nem tudom milyen szoros kapcsolatban vagytok. ha csak távoli ismerős, és nem hiányozna, akkor kerüld el..).