Megborúltam anyaként, mit csináljak?

Kezdem az elején. Van egy 18 hónapos lányom, és most várom a másodikat is, vele a 24. héten járunk. Elég nagy a hasam már, ráadásul éjszaka sokat fent vagyok-a kicsi mindig ilyenkor rúgja szét a hólyagomat, és egyéb tartozékaimat. Sajnos este 10 óránál hamarabb nem tudok lefeküdni, mert 8kor alszik el a lányom, aztán pedig rendbe kell rakni a lakást, mert a férjem nem szereti a kupit és a mosatlant. Gyakran ilyenkor teregetek, mosogatok, vasalok stb. Lefekszem alszom éjjel egy óráig és kezdi a kicsi a táncikát odabent, amitől 5 percenként rohanok pisilni, ráadásul allergiás is vagyok nem kapok levegőt, tüsszögök és teljesen kimegy az álom a szememből. Hajnali 4 órakor ha szerencsém van vissza is alszom, és ilyenkor már tudnék 10ig is aludni, de a lányom 6 órakor kell és kezdődik a napi rutin. Eljött nála a dackorszak is. Mindenen hisztizik, dobál, üt, egy pelenkázás ami régen maximum 5 percig tartott most legalább 20perc a hisztikkel együtt.

Délután szokott aludni, de olyankor csinálom meg az ebédet mert ébredés után már kér is enni sokszor. Ettől az alváshiánytól és az állandó hisztiktől teljesen kivagyok. Többször kapom magam azon, hogy elszáll az agyam és elküldöm a "búsba" lányom. Főleg hisztiknél. Soha nem ütöm meg erről szó sincs, csak rondán beszélek vele, pl :"takarodj innen mert beraklak a kiságyadba-utál ott lenni,-nem szeretlek, te nem vagy ép.Mindig megbánom hogy hogy lehetek ilyen idióta, de abban a percben nem érdekel miket mondok. Egyébként sokat foglalkozom vele, és igyekszem először háromig számolni és csak utána megszólalni hogy elkerüljem ezeket a szituációkat. És nagyon bánt a dolog ez miatt.

Ti hogy éltétek túl- aki hasonló helyzetben volt-ezt? Lesz ez még jobb is valaha?