Erzett valaki igy az ujszulott gyermekevel kapcsolatban?

ez normális. egyszerűen így kell lennie. az anyának ezt kell éreznie,a természet alkotta így,hogy te ragaszkodj a babához,hiszen egy magatehetetlen kis újszülött. az állatok se adják oda a többi állatnak. picikét túlzásba viszed az igaz, az,hogy képet nem küldesz túlzás,én állandóan fotóztam :-) mindenkinek azt mutogattam,hiszen ilyenkor olyan büszke az ember. de a féltést abszólut megértem. én tök gyenge voltam szülés után,semmi erőm kedvem nem volt vítázni,úgyhogy úgy nézett ki,hogy szó szerint reggeltől estig ilyen reggel 9től este 9-10ig már a kórházba a rokonoknál volt a baba. le se tették aludni se. nálam 20percet volt szoptatni,addig toporogtak az ajtó előtt,aztán vették is el. a vége az lett,hogy egyrészt később le se lehetett tenni,úgy kézbe szokott,plussz tejem se lett. (később felszaporítottam de nehéz hetek voltak) de mitől lett volna? hiszen velem se volt szó szerint semmit. ha magamra kötöttem,jött az egyik rokon,felkeltette direkt úgy,hogy rajtam volt. aztán mikor elkezdett sírni a kezében,csodálkozott,hogy miért. én azt mondom,ha nem adod oda szívesen szólj,hogy még te vele akarsz lenni. mert később csúnya lesz :-( nálunk is volt egy eset. szóval már csak az evésekre volt nálam a baba itthon is. mert ott is voltak állandóan. kitépte az egyik rokon a kezemből. nálam csak az etetéskor volt mindig velem,és nagyon elpattant a cérna,mikor úgy éreztem ezt a tíz percet is elveszik. szégyellem azt a vitát :-( a lényeg az,hogy ha csak fortyogsz az nem jó. ha nem akarod odaadni,ne add,vagy amit nekem kellett volna,hogy korlátozva. valamennyi időt. megfogják érteni. amíg pici egyszerűen normális,de hidd el ha nagyobb lesz elmúlik ez az erős féltés. nálam is elmúlt :-) nagyon nagy öröm volt látni anyukám kezében,ő is oda volt érte,és a lányomnak is szemmel láthatóan szimpatikus volt. na meg a többi rokon is körülrajongja. a vita óta normálisan,tehát nem az van,hogy kézről kézre jár napi 20órát,de én se féltem úgy már. elfog múlni ha nagyobb lesz,addig is ne fortyogj magadban

Tudod mit? Szerintem totál nem normális! Ahogy én se vagyok az! Ha anyósom el akarja vinni 2 órára gyomoridegem van és halálra aggódom magam, pedig csak a szemközti házba viszi. A kislányom 4 és fél éves, mi a 2-ben lakunk, anyósék az 5-ben, ugyanaz az utca! És kérdésedre válaszolva én minden fotó láttán, amit anyós feltesz a gyerekemről a facebookra ideggörcsöt kapok, mai napig! A gondozása a te felelősséged, fürdetés, pelenkázás, stb. Én megértem és szerintem nem fog elmúlni (nekem se múlt el), de ettől ne érezd rosszul magad, ilyen az anyai szeretet és a felelősségtudat!

A természet a legjobb tanácsadó és nem kell semmit csinálnod, amit nem akarsz! Ha erőt kell venned magadon, az már régen rossz, ne tedd! Apa tud rá vigyázni, amíg fürdesz, enni meg úgyis tudsz, ha ő közben ül a pihenőszékében és nézi, hogy te mit csinálsz! Tetszeni fog neki és sokat tanul belőle! Én azt mondom, ne hagyd a mamára, se senkire, ha nem akarod! Te vagy az anyja és a te kizárólagos jogod eldönteni, hogy mit lehet és mit nem! Ő a te babád és hidd el mindent, amit csinálsz nevetve fogja végig nézni, tetszeni fog neki! Ő a tiéd és apáé, ti vagytok egy család és neki csak rátok van szüksége. Vicces a nagyi és jópofa, persze, de a mindennapok megoldása a te gondod. Hidd el sokkal jobb egy babával lubickolni a kádban, mint egyedül, ha pedig egy kis magányra vágysz, nem lesz gond apának egy kis csikipartit tartani, amíg te felrakott lábakkal, egy finom habos kávé mellett kiolvasod a kedvenc magazinodat. Ne parázz a rokonok miatt, csináld úgy, ahogy neked jó, ez a te családod!