Meddig szívás a kisbaba?

" Mostoha apa sose legyél mert

igazinak is pocsék vagy."

Ezt mibõl gondolod? Nem irta, hogy rossz apa lenne!

15-ös nem rossz apa - csak hüye.

Kérdező: értjük, mit írsz, de könyörgöm, fogalmazd már át azt a "szívást".

Mert egy gyerek sohasem az - hisz a tiéd vártad és szereted -, és mindig az - mert a tiéd, akivel még 23, de akár 40 évesen is "gond" van.

Amúgy mindig nehéz.

2-3 év dackorszak - mikor a boltba nem tudsz lemenni 5 ordítás, földre verés nélkül

kamaszkor - határok feszegetése, feleselés, ez-az kipróbálása

felnőttkor - elhelyezkedés, házasság, építkezés (menj segíeni, stb.), és aggodalom, mindig!

" 15-ös nem rossz apa - csak hüye."

Vagy épp itt sokan nem tudjak mennyire felreertheto irasban barmi. Ha szóban eloadja ugyanezt akkor nem biztos, hogy ugyanezt gondolnátok.

Elég bicskanyitogatóra sikerült...de gondolom ez volt a célod,különben feltűnt volna,hogy a " szívás" szót nem egy kisbabára szoktuk aggatni!

Egyébiránt,ha neked még egy olyan baba is "szívás" ,akivel javarészt nem te foglalkozol,és ha foglalkozol,akkor sem így nyűgös,sírós gyerek,akkor nem is értem a felháborodásod!

Olvasva a kommented,őszintén gratulálok a nejednek,hogy ezek ellenére vállalt veled gyereket!

"Meddig szívás a kisbaba?"

szerinted ez egy értelmesen feltett kérdés?

és szerinted itt a válaszolóknak nincs gyerekük?

Tisztában vagy vele, hogy egy olyan fórumon vagy ahol a válaszadók 80%-nak van már gyereke te szerencsétlen??

és igen, az én lányom is hasfájós volt, végtelennek tűnő éjszakákon át ringattam (a férjem nem, mert neki bőven elég a napi 12 óra bent a cégnél) de esze ágában sem volt szívásnak titulálni a helyzetet, inkább vigasztalt, és örült annak hogy a babánk jól eszik a helyzet ellenére és támogatott mindenben...és bár még csak egy éves múlt a lányom, bármit megtennék érte, hogy újra csak 2 hónapos legyen és virrasszak a karomban tartva...látod ez a különbség közted és köztünk.

Én értem a kérdésed.

Nálunk kb fél év volt, mikor apa kezdte kialakítani a kapcsolatot a fiunkkal. Kb 1 éves kora volt a vízválasztó. Onnantól minden egyre jobb lett.

Most 2,5 éves a fiunk, Nagyon apás, és imádják egymást. Fantasztikusan elvannak, és a kezdeti nehézségek ellenére fantasztikus apa a férjem!

Nálunk az első 16 hónap volt nagyon nehéz,addig 8x volt beteg,abból 1 4 hónapig tartott...(kórházi kezelések stb-vel együtt sajnos)

Leginkább a nem alvás volt nehéz,hogy nem volt nyugodt éjszakánk addig.A férjem dolgozott,nem akartam rábízni még az éjszakákat is.

Most 17 hónapos,1 hónapja átalussza az éjszakákat,meggyógyult, (1 állandó gyógyszere maradt csak) és én dolgozom,a férjem maradt vele itthon.Egyet értünk abban,hogy már teljesen jó,majdnem tökéletes minden :-)

Nekünk ez volt a forduló,hogy alszik éjjel. (én 3-15x keltem hozzá sajnos egész végig és nem volt elkapatva,tényleg beteges volt eddig)

Bár a "szívás" szó nem túl szerencsés megfogalmazás, azért értem mit akarsz kérdezni, úgyhogy válaszolok.

Ez kisbaba függő, a mi lányunk kb. 3 hónapos korától átalussza az éjszakát, azóta se jött vissza az éjszakázás szerencsére. Még kell a babának idő, amíg kialakul a napi rendje, megszokja a környezetét és az embereket, akik körül veszik. A mi babánk 4-5 hónapos korától jó kis napirendet alakított ki magának, megvolt mikor alszik, mikor eszik, amikor ébren volt, jól elvolt, nem volt az, hogy mellőle nem lehetett elmozdulni. Az első 1-2 hónap tényleg nehéz, embert próbáló, de fokozatosan jobb lett (legalábbis nálunk), pedig előtte se volt hasfájós, problémás gyerek. Az is a szerencsén múlik, hogy a fogzást hogy fogja viselni, lesz-e durva szeparációs szorongása, hisztisebb lesz-e, a dackorszak mennyire lesz durva. Szerencsére mi ezeket is elég jól megúsztuk, de azt nem lehet tudni, hogy a ti babátoknál hogy lesz.

A férjemen azt látom, hogy olyan fél éves korától van jól el a gyerekkel, azóta nagyon szeret vele lenni, jól elszórakoznak és látszik, hogy szeretik egymást. De az első időszakban ő se tudott mit csinálni a babával, csak az volt, hogy még itthon se tudja kipihenni magát az éjszakázások miatt, a baba nyugtalanabb volt, nem lehetett tudni, mikor jön rá egy nagy sírás, az elaltatás sem volt olyan egyszerű, mint később, hogy csak letettük és magától elaludt. Szóval számára is, bármennyire szerette és ebből adódóan jól viselte, de tényleg "szívás" volt. Tenni nem nagyon tudott vele semmit, a szoptatás miatt én etettem, nálam nyugodtabb volt, a pelenkázást az ő gyomra nem bírta, így neki tényleg csak az jutott, hogy a sírását hallgassa. Nyugi, rövid idő és jobb lesz. 3-6 hónapos kortól már érezhetően jobb.