Irigység ez a részemről, vagy ti sem adnátok oda nyugodt, jó szívvel?

nagyon sok mindent odaadtam a tesómnak, aki tényleg vigyázott rá és utána eladtuk a dolgokat. működhet ez a dolog ahol van kapcsolat és szívesen segítünk egymásnak.

ez a történet eleve fura, 1,5 év után csak azért hív fel, hogy kolduljon? így én se adnám oda, majd eltűnik megint évekre ha adsz neki valamit, nehogy vissza kelljen adni? na és miért kerüljön neked pénzbe az ő gyereke? hisz lecseréled a kocsit, nem újat veszel, nyugodtan utasítsd el, nincs ebben semmi :)

Akivel másfél éve nem beszélsz, az nem a barátnőd, maximum valami régi kapcsolat.

A kérdés másik feléhez:

Nekem más a viszonyom ezekkel a dolgokkal.

Én rengeteg mindent kaptam/kapok, ezért ami nem kell, azt igyekszem tovább adni másnak, aki tudja hasznát venni. Pénzt én sem kérek.

Na akkör összegezzünk:

- most, hogy kellenének neki a cuccok, keres, pedig előtte nem tette

- régen sem vigyázott semmire, de elvárná, hogy kölcsönadd

- fel sem merül benne, hogy a pénz az nektek is pénz

- elkéri magától a cuccokat, nem várja meg, hogy felajánld (mert ugye nem elkérni szokás...)

- elvárná, hogy odaadd a babakocsit, ami ráadásul drága

- csak akkor hív, ha kell neki valami

Leet, hogy valamit kétszer írtam, de csak azért mert ez nagyon kemény. Van arca csajnak, nem mondom. Egy pillanatig se legyen lelkiismeretfurdalásod nemet mondani, és nem kell magyarázkodnod, nem adod, és kész.

mi is igy voltunk. szinte a legjobb dolgokat vettuk meg, ruhákbol is, butorokbol is, a babkocsi bugaboo cameleon, az etetoszék stokke, a gyerekulés (kifordithato) bebe confort volt. én mindent odaadtam ingyen ismerosoknek vagy rászoroluknak.

viszont igy, hogy a te "barátnod" hol eltunik, hol nem..igy én nem adnék neki semmit, mert csak kihasználna. a másik, ismét babát vársz, már csak ezért sem. lehet még jol jon a második babakocsi (pl. nálunk anyosomnál is volt egy szett mindenbol)

Nem adnám oda. Én is egy vagyont költök egyes dolgokra és pont azért tehetem meg, mert nem adok ajándékba/kölcsön mindenkinek mindent olyan alapon, hogy nekem úgyis van. Ja van, dolgozunk is érte eleget, nem ingyen adják, és mi is visszaforgatjuk, vagy ha MAUGNKTÓL úgy gondoljuk, akkor odaajándékozzuk, vagy kölcsön adjuk valakinek, nem úgy, hogy felhív adjam már oda neki. Szerintem ez bunkóság. Nem azt mondom, ha valaki elkéri a létrát vagy egy 5 tojást vagy ilyeneket, akkor persze szívesen, ez tök természetes dolog, de azért ilyen nagyértékű és/vagy tartóshasználati dolgokat én nem is tudom, hogy milyen alapon kéregetnek egyesek. Ha akarom odaadom. Ha nem akkor meg még én érezzem kellemetlenül magam?

Mi van, ha kérdező el akarja adni, vagy másnak akarja odaadni? Felénk gazadgék se a kukába dobják azt ami nem kell, hanem eladják egy korrekt áron, és valószínűleg éppen azért gazdagék, mert nem úgy néznek a pénzre meg a cuccokra, hogy szórjuk a szélbe, meg mindenkinek nyugodtan, van szarásig.