Anyukák, meséljetek, milyen érzés volt először a kezetekben tartani a kisbabátokat?

Hosszú vajúdás és kitolás után végül császároztak, így először csak a fejem mellé rakták a babát egy simogatásra, majd az őrzőben tették a mellkasomra. Megkönnyebbülést és boldogságot éreztem, de mivel nem emelhettem meg a fejemet, keveset láttam belőle közelről. Igazán valóságos akkor lett, amikor a 12 órás fekvés után átvittek az újszülött osztályra és betolták hozzám, hogy akkor innentől az enyém. :) Csak néztem és azon gondolkodtam, hogyan fért el bennem (4150 g volt), illetve hogy ezt a gyönyörű és tökéletes gyereket mi "csináltuk". Leírhatatlan volt.

Boldogság és meg könnyebbülés. :) Szerettem rögtön,de felfoghatatlan volt,hogy ő az enyém,h anya lettem és fel kell nőnöm. Ma már 5 hónapos,és napról napra jobban szeretem. :)

1,5 hete szültem, szóval nagyon friss élmény. Természetes úton született. Imádtam mindjárt az első perctől,olyan kis gyűrött volt és maszatos,de a legszebb nekem a világon. Férjem is bent volt a szülésnél, le is fényképezett minket együtt,amikor rám tették,nagyon örülök,hogy van olyan fotónk :)

Koraszülött lett, elvitték tőlem. Császáros voltam, feküdtem mikor behozták késobb, légzési problémája volt. Közölték, hogy leviszik inkubátorba, de megfoghatom pár perce. Folyamatosan sírt, karmolta magát es nehezen vette a levegőt. Én ijedt voltam, kétségbeesett, nem tudtam mit csinaljak, hogy fogjam ot, mi lesz ezután, hova viszik...nem tudtam megnyugtatni. Életem legrosszabb es legnehezebb emléke. Ma sem dolgoztam fel.