Aki a saját nevét adja a gyermekének az nem furcsa?

Miért lenne furcsan?

Bár ha édesanyját is úgy hivják...

Nálunk mamám és anyukám Máriák voltak,anyu már nem akarta igy én és a növérem névmódosultunk Mariann....

De miért nem gondolkoznak kettős keresztnévbe?

Nálunk nem volt kérdés hogy nem a mi neveinket kapja, amiért nekem egyikünké sem tetszik (engem folyamatosan gúnyoltak, felnőve a munkahelyen a 2. keresztnevem helyett direkt az elsőn hivtak kérésem ellenére is stb), a férjem neve millio más férfi neve is, annyira gyakori.

De ha szép, vállalhato neveink lennének en nem tudnám elkepzelni ahogy a férjem neve a hozzá társulo érzelmeimmel, intimebb becézésével a gyerekemé is legyen. Más lapra tartozik nekem a gyerekem és más lapra a ffi mellettem.

Saját nevem megint nem adnám. Én nem ő vagyok.ő meg nem én. Furi lenne

Régen ez szokás volt és semmi furcsa nem volt benne. Bátyámmal a 30-as éveinkben járunk.

Apukám nevét kapta ő, anyukám nevét én. Sok ismerősöm szintén a szülei után kapta a nevét.

Elavult szokás.

Én sosem adnám a mi nevünket a gyerekünknek.

Beszéltünk erről a férjemmel, nekünk furcsa lenne, úgyhogy semmiképp sem adnánk.

Mindenki önálló személyiség, önálló névvel a családban. Meg szerintem baromi unalmas is, ha mindenkit ugyanúgy hívnak, valamint a név elveszti a megkülönböztető funkcióját is, amire kitalálták.