Kinek van igaza? Miért baj, hogy szeretném megmutatni, hogy igenis tudok jó anyuka lenni?

Fú..átérzem a helyzeted.Nálunk is úgy volt, hogy mindig anyu rendezte a dolgaim és tényleg nehéz volt utána a felnőtté válás.

Szülés után én 4 napot engedtem itt lenni, de olyan rég volt kisbaba a kezébe, hogy igazából zömében hagyta ,hogy én csináljak mindent.Valahogy ha meg tudjátok oldani pár napra engedd oda, többre nem.Főleg hogy csodálhassa a babátok és örülhessen annak, hogy tett értetek valamit.Viszont tényleg csak pár nap legyen, ne több.Belőlem se nézték ki, hogy képes leszek babát ellátni, de sokadszorra rájuk cáfoltam.Ha esetleg rossz alvó lesz a baba, még jól is fog jönni a segítség, hogy néha pár órára át tudod nekik adni.(Ha a közelben laknak, nálunk sajnos ilyenre nincs lehetőség mert messze élnek tőlünk).

Meg kell neki mondani kerek perec, hogy ha kell segítség, szólsz majd, de ne költözzön oda.

Állj a sarkadra végre, felnőtt nő vagy, saját családdal. Itt az ideje felnőni a feladatokhoz, nem mindig anyuci segítségére várni.

Ha engeded hogy odaköltözzön akkor nem lesz egy perc nyugtod se és egész nap azt hallgathatod hogy ő mindent jobban tud és hogy az ő idejében 25 éve ezt hogy csinálták.

Pont nem mérvadó hogy neki volt-e már baba a kezében, vagy sem, mert a legtöbb dologban már megváltoztak az irányelvek (pl. szoptatás, kell-e kelni a babához éjjel stb.), szóval jobb ha inkább a védőnőre meg a gyerekorvosra hallgatsz...

Én anyukám is nagyon jönni akart, de nem volt tolakodó. Két hétig itthon volt velünk a férjem, utána kértem anyut, hogy legyen itt egy hetet, segített, de igyekezett inkább csak a házkörüli teendőkben. Nem szólt bele a babával kapcsolatos dolgokba, csak ha kértem hogy segítsen.

Az viszont nekem nagyon nagy segítség volt, hogy mosott, takarított helyettem és még mindennap meleg ételt is tett az asztalra.

Utána is pár hétig még átjárt, segített ezt-azt.

Császáros voltam, így az első hetekben komoly nehézségeket okozott a baba ellátása ha szégyen, ha nem, ez van. Ennek ellenére persze megoldottuk volna, mert muszáj, de hazudnék ha azt mondanám nem jött jól a segítség.

Persze azt nehezen viseli az ember, ha mindent megcsinálnak helyette és mindent jobban tudnak helyette, de ha egy anya helyén tudja kezelni a dolgokat és tud csak támaszt nyújtani, akkor bizony iszonyat jól jön a közelsége.

Beszéld meg, hogy mit szeretnétek és mit nem. Szerintem ennek ez az egyetlen módja.

Mi 10 naposan kerültünk haza, apa egy hetig volt otthon velunk, aztan pedig jott minden nap anyukam.

Napkozben volt ott, nekem kellett a segitseg, feltem, bizonytalan voltam, picit depis (majdnem elvesztettuk a picit egy fertozes miatt), szoval nekem kellet anyukam segitsege, tamogatasa, de foleg azert, mert a ferjem 2 oranyira dolgozott otthontol, es reggel 7-tol este 7ig otthon se volt, es a varosban sem ismertem senkit, egy barat v rokon nem volt.

Ugyh foleg az egyedullet miatt jott anyu az elejen minden nap, 2 honapig, mert feltem egyedul lenni a picivel. Lelkileg megtortem...

Most varjuk a 2.at, es erzem, hogy minden menni fog, megoldom! :)