Kihordanátok a testvéretek gyerekét, ha csak így lehetne rajtuk segíteni?

Itthon nem lehetséges de biztos megtudnátok oldani másképp ha akarjátok. Nagyon szép gondolat tőled tényleg,viszont 1- a testvéredtől leszel terhes????nekem kicsit morbid

2-hiaba szereted a testvéred szerinted milyen érzés lesz hogyha az a gyerek akit te 9 hónapon keresztül hordasz a szíved alatt , óvod véded azt mondja a sogornodnek hogy anya ???

biztos hogy nem úgy fogsz arra a gyerekre nézni mintha a testvéred lenne !

Se neked se nekik nem lenne jó!

Az meg a másik dolog hogyha későbbiekben elmondjatok neki hogy valójában te szülted,tehát a nagynénje meg az apja közös gyümölcse szerintem beteg dolog!

Ha jól értelmezem akkor a battyad és a te gyermeked lenne valójában.

Ha beranyasag probaljatok meg de ne családon belül ...

23 nem jól értelmezed, mert biológiailag a bátyja és a sógornője gyereke, a kérdező csak kihordaná. SZóval ő "csak a méhét adja bérbe" géneket nem ajándékoz.

Amúgy meg csak annyi lenne az anyaság, hogy valaki kihordja, és megszüli? Tehát csak a biológia? Szerintem attól még nem lesz anya valaki. Az kicsit több annál.

23-as vagyok

jaj értem :) kicsit másabb így

hát szerintem egy nőnek nagyon meghatározó az a 9 honap ,én biztos hogy nem tudnam odaadni , pláne úgy h a szemem előtt cseperedik fel ,és látom magamat benne hogy mi az ami én vagyok amiben ram hasonlít...

De nem hasonlítana rád semmiben, mert genetikailag semmi közöd hozzá. Beültették más spermájával megtermékenyített más petesejtjét, és te csak kihordod. Genetikailag nincs közöd hozzá.

Én meg pont azért tudnám ezt megtenni, hogy a testvéremék is érezzék azt, ami nekünk megadatott. Hogy szülők lehessenek.

A béranyaság illegális itthon,amivel többen keverik,az a petesejt donáció. Az enegedélyezett itthon is,de vannak feltételei.

Amúgy én nem vállalkoznék rá. Most várom a másodikat,nem problémás a terhességem, de azért az a 9 hónap jár egy csomó kellemetlenséggel,amit az ember bevállal,mert utána ott lesz az eredménye. Oké,hogy boldog lesz a tesó, meg a sógornő,de belegondolni,hogy más nevelje azt,akit én kihordtam és megszültem... Nem tenném meg.

Biztos, hogy nem vállalnám be, még a magam és párom kedvéért is nehezen vállaltam, végig hánytam, rosszul voltam, a szülés iszonyatos fájdalmairól és velejáróiról ne is beszéljünk. Ezt senki kedvéért nem teszem meg újra, arról ne is beszéljünk, hogy mindenki látná, ahogy nő a hasad, terhes vagy, faggatnak majd, hogy mi lesz a neve, tudjuk-e a nemét stb, szokásos kérdések, te meg csak pislognál, hogy jaaa ő nem az én gyerekem lesz, szimplán csak a sógornőm, bátyám spermája által megtermékenyített petesejtjét ültették belém, én meg olyan jó pofa vagyok, hogy kihordom nekik. Áhh, totálisan abszurd.

Egy terhesség és szülés azért nagyon nem egy sétagalopp, hogy önként és dalolva bármikor bevállalja az ember, pláne úgy h nem is ő akarja.

Mesterséges úton, lombikkal sem lehet ezek szerint gyermekük, mert mondjuk kivették a méhét?

Riasztásként: hogy előbb csak az enyhébb mellékhatásokat említsem: vállalod, hogy mikor mindenki gratulál a hasadhoz, el kell mondanod, hogy nem a tiéd/tiétek lesz a gyerek, vagy ha nem, akkor utána, hogy hova lett? vállalod hogy ráköltesz pénzt és időt vizsgálatokra, ruhatárra, vitaminra (még ha ezek egy részét tán ők fizetnék, ha elszámoltok valahogy, de a munkaidődet csak nem)? netán a hányást pár hónapig, vagy vizesedést, striákat, megereszkedett hasat és mellet, netán aranyeret, hajhullást, pattanásokat, szőrösödést vagy tejcsepegést? hogy esetleg gátmetszésed vagy császáros heged lesz? hogy nem szedhetsz be bármilyen gyógyszert, ha fáj valamid vagy beteg leszel, hogy esetleg nincs szex a pároddal hónapokig, hogy esetleg nem tudod kergetni a saját gyerekeid, pl. nem mehetsz strandra nyáron vagy tudsz futni kisbicikli után, hogy talán feküdnöd kell vagy kiesel a munkádból, saját családod ellátásából? és a durvábbak: hogy nagyobb a kockázata trombózisnak, gerincbajoknak, epebántalmaknak, csontritkulásnak, fogromlásnak, inkontinenciának, hasizomszétnyílásnak, hormonváltozásoknak, frontérzékenységnek és bármilyen autoimmun izéd is nagyobb eséllyel előjöhet az ételallergiától az ekcémáin át a cukorbajig? Persze ebből a horrorból nem minden támadja le az összes terhes/szült nőt :), de valamelyik/valamennyi azért általában jut belőle, szóval azért a terhesség és szülés igénybe vesz és hát öregít belül és nem múlik el nyom nélkül még akkor se, ha utána csudihamar bomba formába lendíted magad.

És hát sajnos nem mindig sikerül az első beültetés..., akkor aztán nagyon jóban kell lennetek, hogy ezért ne haragudjatok meg egymásra és újra belevágjatok.

Egyébként ez egy igen jó cél. De az elmélet mindig szebb... Leginkább talán az attól való félelem tartana vissza, hogy a férjem tuti nem támogatna, talán önérzetét is sértené, de azt biztos sérelmezné, hogy ezzel a saját kisebb családomtól, már rám bízott gyerekeimtől venném el magam (és adnék terhet neki is), és hát ki kell mondjam, az ő érdekeik, velük töltött időm már fontosabbak, mint a testvéremé, hiába szeretem nagyon és mondjuk lakhatna nálunk akár élete végéig, ha nincs máshol vagy adnék neki csontvelőt, azért ez nem egy ilyen vészhelyzet, hanem egy talán túl drága ajándék.