Újszülöttel egy szobában vagy külön?

Külön szobával (+légzésfigyelővel) kezdtük, de 4 hós kora után annyiszor kezdett a lányom kelni, hogy mire 6 hónapos lett, inkább első ébredés után magam mellé raktam, mert annyira kivoltam az éjszakai 465 átmászkálástól, hogy kb. a nevemet se tudtam. Na, ezt másodszor nem játszom el, most a születendő kistesó már eleve mellém kerül (ment volna amúgy apa is, csak sajna ha fejreállt se aludt vissza neki a gyerek, cici kellett).

Egyébként légzésfigyelő nélkül, bölcsőhalál szempontjából azzal se vagy előrébb, ha egy szobában vagytok, nem fogsz rá felébredni, ha ne adj isten nem vesz levegőt.

"Érdekes módon olyannal nem nagyon találkozom, aki külön kezdte, aztán később lett belőle együttalvás, mert a gyerek akarta."

Pedig van, pl.: mi.

2 évesen szokott be közénk. Akkor jöttek a rémálmok, félt a sötétben.

A saját szobájában altatjuk, de éjjel jön és bebújik mellénk. Próbáltuk következetesen visszavinni, de olyan kétségbeesett zokogás volt a válasz, órákig, hogy végül engedtünk. Többnyire észre se vesszük így, hogy mikor jön át, csak reggel ér a "meglepetés".

Most 3, még nem szokott le. Nekünk meg nem fáj.

Első naptól külön, nem is volt kérdés.

Kb. 1 hónapos kora óta minden nap kora este ugyanabban az időben 2 perc alatt elalszik, behajtjuk az ajtaját, csend van neki és myugalom.

Mi még legalább 3 óra hosszat fent vagyunk, vacsora, fürdés, megy a tv, ég a lámpa a hálóban is, rendes hangerőn beszélgetünk ott, nevetgélünk, szerintem ez nagyon zavarná a kislányunkat, ha ő is a szobában lenne.

6 hónapos, ha kelni kell hozzá nem fáradtság átmenni. Sosem aludtunk még egymás mellett, nappal sem.

Nálunk nem volt másik szoba, illetve volt a nappali, de az nem volt alvásra alkalmas. Így eleve egy szobában kezdtünk.

Mi úgy döntöttünk, lesz rácsos ágy, egészen hozzátolva a franciaágyhoz az én oldalamon, és majd meglátjuk, mennyit akar benne lenni. Sok gyerekhez képest meglepően sokat volt benne nyugodtan? Mert cicin mindig visszaaludt, és le lehetett rakni.

Nem volt különösebb ideológiája a dolognak, csak nyitottak voltunk arra, hogy a baba habitusa és bőrkontaktus-igénye határozza meg, hogy hol fog aludni.

Közben lassan felszívtuk magunkat infókkal, és kialakult a szemléletünk is. A csecsemők alvása élettanilag felületes, ez evolúciós hozadék, illetve egy biztosíték, hogy ne felejtsen el levegőt venni. Ennek a felületességnek a fenntartására adta nekünk a biológia, a természet az anyát és a családot éjszakára :D Ha ugyanis a gyerek hallja álmában a család mocorgását, akár közös ágyban, akkor ez felszínesen tartja az alvását, tehát közelebb a biológiai normához. Mi ezt megelőző intézkedésként biztonságosabbnak tartottuk, mint egy élettanilag kevésbé preferált helyzetben, egyedül, sötétben hagyni aludni, úgy, hogy elektromos kütyü jelezze, ha már esetleg épp nem vett idejében levegőt. Úgyhogy nem vettünk légzésfigyelőt, vagy mellettünk volt kiságyban, vagy köztünk a nagyban, és körülbelül 7 hónapig égett benn a sólámpa is. Inkább a biztonságos alvás, a baba korának megfelelő biológiai körülményeit biztosítottuk, mint az attól való eltávolodás következtében kifejlesztett pótlásokat.

A nyolc hónapos szepaszorongásakor lehetetlen volt lerakni az esti szopi után a kiságyba, ha aludt is, azonnal felébredt, amikor nem érezte a testem maga mellett. Ekkor a férjem kiköltözött két hónapra a nappaliba. Amikor ennek az időszaknak vége volt, és a rácsos ágyat már csak leesésgátlónak használtuk a franciaágy mellett, szétszedtük, és vettünk egy 140x200-as matracot a földre, amin elfér az éjjeli piruettezések közepette, és én is oda tudok feküdni altatni meg visszaaltatni.

Most kétéves, hajnali 4 körül felmászik róla mellénk, és ott van reggelig.

Szóval csak két dolgot szeretnék érzékeltetni, az egyik, hogy érdemes figyelni és tudni, hogy mi a biológiai norma, mik a csecsemő és a kisgyerek "jogos" igényei (teskontaktus, anyaszag, pl. A mellbimbónak a szülés után egy darabig magzatvíz illata van, amit a baba felismer, és lássuk be, nem tud mozogni, alig lát, de a szaglása mint a vizsláé, és ez meg a szopóreflex a túlélésük záloga).

A másik meg az, hogy ezeket finoman tágítgatni is kell a gyerek tűréshatárait, mert mi is emberből vagyunk. Én az első hónapokban az összes ajánlás ellenére is kerültem az együttalvást, egyszerűen azért, mert az oldaltfekvéstől rettentően fájt a csípőm. Még így is eljött az idő, hogy ez volt a legpraktikusabb. Az én gyerekem átaludta az éjszakákat 2-4 hónapos koráig, és akkor baromira kihasználtam, hogy éppen elvan nélkülem, és ki tudom pihenni az első sokkokat, de akkor is másfél centire feküdt az ágyunktól, hogy halljuk egymás lélegzetét.

De ahogy éppen megérett az idegrendszere valamire, ami a dolgom könnyítette, onnantól azt kihasználtam, hogy pihenni is tudjak. Így is fárasztó volt, néha kiborítóan, de úgy érzem, harmonikusabb volt mindannyiunknak, mintha csak az ő, vagy csak az én igenyeim szerint csináltuk volna.

A babának a közös szoba a jobb: biológiailag jobb neki a neszeket hallgatni, a légzésfenntartása miatt.

Mindannyian így aludtak újszülöttkorban, s később költöztek be a kis szobáikba.