Van itt olyan, aki megbánta, hogy gyereket szült? Vagy ez olyan dolog, amit nem lehet?

Én is ilyen voltam nyugi.

Mindig ezeken agyaltam.

De azért akartam gyereket..

De nem kell feltétlen úgy legyen minden ahogy egyesek előadják.

Nekem is van barátnőm aki a szülés óta előadja, hogy se nem alszik (3 év) se semmit nem csinál. Ha normálid házasságba szülsz, ahol van apja a gyereknek, nem lesz így.

Tesóm is 2 gyereket nevel, normális férje van. Dolgozik tesóm napi 8 órát, mellette körmöshöz jár, zumbára jár, olvas esténként meg nyelvet tanul.

Ez is hozzáállás kérdése.

Ha nem akarsz ilyen rinya anya lenni és a férjed is normális, nem csak te létezel majd a gyereknek, akkor nem lesz ilyen.

Én 30 hetes vagyok, de szülés után nem sokkal megyek vissza thai boxolni, heti 3 edzés este. A férjem is tudja, sőt mi több , szinte küld. Tudja, hogy testileg lelkileg ez tesz tett rendbe. Könyvmoly is vagyok, nem fogok lemondani a könyvesbolt olvasás részéről se, csak majd gyerek is bele lesz vonva. Mesekönyvek, gyerekkönyvtár stb ahogy nő.

Barátnőim is jönnek majd hozzánk, a gyerekesek is és a gyerektelenek is, akár ott is alhatnak, már mindenki alig várja.

Én ilyen vagyok, depis hajlamú, de ezek majd segítenek.

A párommal közös időt is megoldjuk majd, kell az, a gyereknek is kiegyensúlyozott szülők kellenek, nem 2 elhidegült roncs.

Hidd el, nagyon sok jó példa is van, csak azt nem olvasod. Csak a panaszt. Akinek jó, annyira nem kérkedik vele.

A mi kapcsolatunk mióta terhes vagyok még a jobbnál is jobb, sokkal türelmesebbek, törődőbbek vagyunk oda vissza.

Pénz része meg.

Én elég parázós voltam mindig, szerettem ülni a pénzünkön, de mióta terhes vagyok, ez is elmúlt.. 5 millió oké azért az túlzás... Én magánba járok dokihoz, mindenből a legjobbat akarom a picimnek, de azért nem bolondultam meg, 30 hét alatt eddig doki és vásárlás kb 400 ezret költözttünk. Köv 10 hétben szülési pénzzel együtt kb még 400 körül fogunk.

De ebben minden magán alap szinte, csak laboron voltam sztk-ban. Nem kell 5 milliót elkölteni, csak ha már tényleg nincs hova tedd.

De hidd el nem fogod sajnálni, egy fillért se.. Saját egészségemre nem fizettem volna 20 ezret egy magán dokinak régen pl, de most eszembe nem jutott 25 ezret sajnálni egy uh-ra vagy vizsgálatra.

Amúgy én is 2-3 év múlva akartam babát, de becsúszott, de hidd el, egy percig se bánom.

2 gyerekem van, a kisebbel iszonyatosan nehéz.

Majdnem 1 éve szinte semmit nem alszom, szexuális életünk szinte 0, nyugalmam szintén nincs.

Meg lehetne bánni a gyereknevelést, de ebbe nem gondolok bele, mert ha már itt van a gyerek, akkor nincs visszaút, muszáj csinálni.

Igen, en ugy bantam meg,hogy ebben a kapcsolatban nem szabadott volna babat vallalni..Rossz a kapcsolatunk, a terhessegemet sem eltem meg csodalatosan miatta.Szexualis eletunk nincs joforman,szinte semmiben sem segit,amiota megszultem egyetlen ejszakat sem aludtam at,szepulni (kormos,fodrasz stb) azota sem tudtam,o dolgozik es ezzel minden le van tudva,persze elvarasai azok vannak.Sajnalom,hogy ilyen instabil kapcsolatban kell felnonie a gyerekemnek.Utolag sokkal okosabb lettem volna.

Egyedul nagyon nehez egy nem megfelelo tarssal,hiaba van de olyan mintha nem is lenne.

Véleményem szerint addig ne vállalj gyereket, ameddig nem érzed azt az elsöprő vágyat, hogy Te márpedig őszintén, tiszta szívből szeretnél anyukája lenni. Ez egy nagy lutri egyébként is, mint minden más az életben. Garancia semmire sincs és sorolhatnék még közhelyeket. Másra ne alapozz, mert az élet sajnos kiszámíthatatlan. Magadnak szülsz ezt tudd és leginkább csak magadra számíthatsz majd. A férjed dolgozik, a barátaid dolgoznak, a nagyszülők bármikor lerobbanhatnak egészségileg. Ha így is bevállalnád, na akkor értél meg rá. Nagy valószínűséggel Te fogsz éjszakázni, neked kell ellátni, ha beteg neked kell ápolni. A Te életed változik majd meg gyökerestől.

1.5 éves a fiam, tuti hogy nem kell 5 milliót költeni egy egészséges gyermekre eddig se, pláne nem a szülésig, pedig voltam nem egy magánorvosi vizsgálaton és nem sorolnám magunkat a felső középosztályba sem, mégis mindene megvan a gyermekünknek, ráadásul mivel szinte alig kaptunk valamit mindent nekünk kellett megvenni, még a babaruhákat is!

Hogy nem Te rendelkezel az időddel azzal nem értek egyet, de tény, hogy másként fogod beosztani és onnantól kezdve ő lesz az első mindenben. A teendőid többszöri nekifutásban fogod elvégezni, rájössz, hogy az elég jó az pont jó és nem érted majd hogy tudtál nélküle élni idáig és mennyire sivár és üres lenne az életed nélküle, mert egyszerűen nem tudom elképzelni sem, hogy bármi más már tudna akár csak hasonló örömet is nyújtani, mint a kisfiam egyetlen kacaja vagy ahogy kimondja:"Anna=Anya". Hisztizik, nyűgös, rohangál, 1000-szer mondom el, hogy nem szabad valamit és akkor is csinálja :), tiltakozik, rúg, üt, sikít, ha épp valami nem tetszik, elesik és üvölt és 2 infarktust kapok 1 mp alatt, amíg látom nem esett nagy baja; ha épp olyanja van 2 órán keresztül altatom, stb...stb...de nem adnám vissza és elképzelni sem akarom, hogy nincs. Nincs segítségem! Senki! A férjem dolgozik egy héten 4-6 egész napot, ergo érts úgy ténylegesen aludni jár haza és 1-2 napot viszont egész nap itthon van. Nem járok körmöshöz, előtte sem volt, zavar a műköröm, lakkozni meg itthon is tudom. A kozmetikát megoldom itthon, hajat nem festetek, de évente 1-szer azert látom a fodrászt. Hosszú a hajam, szerintem ez a legpraktikusabb és legnőiesebb is gyerek mellett. Könnyű összefogni, frizurat csinálni belőle. A kapcsolatotok egy gyerekkel változni fog, főleg a fáradtság és a kevés szabadidő miatt. Érdemes a bakancslistátokat kipipálni előtte. Nem hiszem pl. hogy extrém sportokat anyukaként még ki fogsz próbálni :D Érdemes előtte jó sokat beszélgetni arról hogyan képzelitek a gyerek, a háztartás ellátását, ki tud majd nektek esetleg segíteni. Összességében a mi kapcsolatunk jobb is lett a férjemmel minden téren. Összességében borzalmasan fárasztó egy baba az első hónapokban és fenekestől fordítja fel az életed, de az már rajtad múlik hogy éled meg ezt az egészet.

Ez a gondolatod azonban hogy is fogalmazzak, kicsit furcsa, hogy öngyilkos lennél, ha olyan gyereked lenne amilyen. Anyukaként inkább attól rettegek nehogy bajom essen, hiszen nekem kell felnevelnem a fiamat.