A szocializáció része hogy ha egy vadidegen megkérdezi hogy "segítsek valamit? MEGFOGJAM A BABÁT? " akkor oda is adjam?

Természetesen nem kell fűvel-fával szocializálni 3 hónapos korban. Rokonokkal azért más, mert ők nem baj, ha - persze nem egy találkozástól - de korán az élete részei lesznek, neked is hasznos lehet, ha mondjuk később rájuk hagynád és neki is plusz szociális hálót, szép gyerekkori emlékeket jelenthet egy jó kapcsolat a nagymamával vagy az unokatestvérekkel (ezért érdemes mérlegelni, mi az a féltés, ami az ő érdeke és mi az, ami csak rólad szól).

Kb. 8 hós korig a legtöbb baba bárkire nyitott, aki mondjuk nem túl hangosan vagy számára másképp félelmetesen közeledik, aztán jön rá, hogy veled külön lény és ezért csak anyához bújik (a korszak neve szeparációs szorongás, és tarthat csak pár hónapot, de hullámokban akár a dackorszakig is), szóval ez után kezdődik csak az "igazi" szocializáció, bár addig sem mindegy, hányan veszik körbe, mondjuk vannak-e testvérei. A barátságosság meg részint tanult is (te mennyire vagy barátságos vagy távolságtartó másokkal), nagyobb részben a személyiség része, szóval ha a gyerek félénk, nem lehet erőszakkal ránevelni, hogy más legyen, míg ha társaságkedvelő, úgysem fogod tudni visszafogni, hanem akár odamegy majd bármelyik neki szimpi idegenhez, szóval kergetheted és ellenkező irányba nevelgetheted. Persze ez csak a két véglet - az én két gyerekem alapján :)

Valójában igen, a szocializáció része, mind az, hogy észrevedd, ha valaki segítségre szorul, felajánld a segítséget és a segítségre szoruló pedig elfogadja azt.

De ezt tapasztalja az ember, hogy akiről feltételezted, hogy segítségreszorul, nemcsak, hogy nem fogadja el a segítségedet, de még negatívan is áll hozzá, emiatt városon teljesen kiveszett ez a fajta viselkedés. Nálunk városon-jómagam sem-ha orra buknál a babáddal és a cuccaiddal sem segítenék, max átlépnélek, mások megjegyzést is tennének ezért kéne kitiltani az összevissza szaporodó béna anyukákat a kölykeikkel mindenhonnan. Falun eszerint ez még bevett szokás, hogy figyelnek egymásra az emberek. De te már másban szocializálódtál, megsértődsz sőt megjegyzést teszel az emberekre, akik pusztán segíteni akarnak.

Jól látja férjed, és igaza van, furán szocializálódtál.

Nekem nem volt ilyen tapasztalatom.Néha ha ,,szerencsétlenkedek" és elejtek valamit akkor felveszik és odaadják, a múltkor egy férfi a kocsiajtót nyitotta ki mert látta, hogy hisztizik a gyerek és ,,egyedül kevés vagyok" rá meg az ajtónyitásra.Nem akarta átvenni tőlem míg kinyitom az ajtót meg ilyenek.

De amúgy ha előfordulna én is inkább megkérném, az illetőt hogy vegye fel,nyissa ki vagy valami, de a gyerek maradna nálam:)

"Szerintem ezek többsége csak meg akarja fogni és nem igazán akar segíteni...."

Nem akarok undok lenni, de mi a csudáért akarná bárki megfogni a gyerekedet? Én még sosem akartam senki idegen gyerekét megfogni. Segíteni viszont annál többször.

Így olvasva amit írsz, nem is csodálkozom, hogy az emberekből lassan kihal a segítőkészség.