Van itt olyan, aki csak egy gyereket vállalt?

Hogyne, persze, hogy tapasztaltam!

Még a helyettesítő gyerekorvos is kioktatott anno...

Most lesz 6 éves a fiam. Úgy kb az utóbbi évben nem szekál senki. Szóval úgy 3-4 évbe telt, mire felfogták, amit mondtam. Pedig 35-37 évesek vagyunk saját házzal, szóval nem vagyunk elkésve most sem, de nem lesz több gyerekünk. (tehát nem azért hagyták abba, mert "kifutottunk az időből", vagy ilyesmi)

Így vagyunk boldogok. Kitartás, csak ennyit tudok tanácsolni!

5-ös vagyok: csak az eleje ilyen brutális csajok!

Én kb az első 1 évet éltem meg így, mint ti. Pedig tökéletes terhesség, gyors szülés, nyugodt baba. Mégis pokolian nehéznek éreztem az első évet.

Most már azt mondom, hogy a 2. sokkal könnyebb lenne, hisz van "rutin". Az elsőnél nincs. És sokkal lazábban is venném, nem görcsölnék dolgokon úgy, mint a fiammal.

Mégsem szülök csak azért, mert a második rutinból megy.

Szóval kitartás nektek, hamarosan minden egyre könnyebb lesz! (igazán szerintem úgy 3 éves kor után könnyül nagyon a dolog)

Pusztán csak azért nem, mert se elég helyünk, se türelmünk nincs elkezdeni nulláról egy másik gyerekkel. Anyagilag beleférne, de már nem lenne ugyanaz. Annak az egynek van egy szép nagy szobája, előtakarékossági számlája és két szülője osztatlan figyelemmel. Minden a második gyerek ellen szól. Későn is vágtunk bele, nem akarunk 50 felett a kamaszkorral bajlódni. Mire betöltjük az ötvenet, már a saját albérletében fog lakni a gyerek, nálunk ez a módi.

Persze néha felmerült a téma hogy mi lenne ha, de az észérvek mindig győztek. Végül nem bíztuk a véletlenre és vaszektómiára mentünk a cseheknél magánban, mert itthon ugye nem lehet csak úgy, az állam megmondja mit tehetek a testemmel. Ott nem.

Én. Ugyanazért amiért te. Úgy döntöttem, hogy nekem egy gyerek fér bele az életembe, egy gyereknek tudok jó anyukája lenni, egy gyerek mellett tudok boldog és kiegyensúlyozott lenni, egy gyerekre jut figyelem a férjem mellett, és én bizony nem akarok még egyszer végigcsinálni egy terhességet mert utáltam az egészet.

Én is megkaptam, hogy a testvér az KEELLLLLLLLLL de én ezt fel se veszem, lévén nekem van testvérem és soha nem szerettük egymást. Egyáltalán semmi garancia nincs arra, hogy két kisgyerek jó testvéri viszonyban lesz, ez ugyanúgy lutri mint bármilyen más emberi kapcsolat.

A másik amivel bombáznak, hogy mert nekem a kényelem az fontosabb. Most erre mit mondjak? Igen az. És akkor mi van? Mi így vagyunk boldogok, más meg amúgy. Én se kezdek el sokgyerekes anyukákat csesztetni, hogy mennyire hülyék, hogy teljesen bealdozták magukat a gyerekvállalás oltárán...

Nekunk egy 11 hos babank van, ugy voltunk vele, hogy ha nagyobb lesz akkor johet a kisteso, de megis becsusoztt egy terhesseg januarban.

Akkor jott a felismeres, hogy mennyire nem allok keszen meg egy picire, de nyilvan megtartottuk volna. Aztan kiderult multheten mar biztosra, hogy ures a petezsak. Egyelore varunk meg jovohet vegeig hatha beindul magatol a veteles es ne kelljen muteni.

A lenyege a sztorinak, hogy ezek utan biztos, hogy megjobban odafigyelunk, hogy ilyen tobbet ne forduljon elo es en egyre tobbet gondolkozom azon, hogy egy is boven eleg.

Parom viszont mindig mondja, hogy o szeretne majd meg babat kesobb igy nem teljesen rajtam mulik.