Nektek segít az anyukátok a babával? Nekem meg mondta, hogy az én gyerekem foglalkozzak vele én . Csak látógatóba jön .

Nem mert már nem él anyu, anyósom meg jobb ha nem jön (nem is jön, önszántából.)

Viszont én imádtam a nagyszüleimet, ők is minket, unokákat. “Remegtek” az unokáikért. Remélem a lányaim majd szívesen veszik a segítségemet, és bízom benne, hogy sokáig fogok tudni nagyiként “üzemelni”.

Mit értesz segítség alatt?

Nekem az a legnagyobb segítség, ha lefoglalja őket. Akár csak 2-3 óra pihi.

Főzni meg ilyeneket nem is hagynám, hogy csináljon. Én tudom mit merre hogy szeretem.

Nekünk igen, elég sokat. De ezt ő nem is segítségnek mondja, mert imádja a picit, már az első naptól kezdve ismerik egymást. Fura ez az oldal, hogy látom a "másik oldalt" is, mert amíg engem a mai napig támogat a családom, és ott segítenek, ahol csak tudnak, itt olyanokat olvasok, hogy felnőtt, oldja meg, meg hogy "magadnak szülted"... Persze, ez valahol így is van, de elég sok a váratlan helyzet egy elsőbabás anyukának szerintem. :)

Én nagyon örültem, mikor a hazajövetelünk után anyukám minden nap jött, és segített, érdeklődött, vagy éppen elküldött aludni a hálószobába, és addig vigyázott a babánkra.