Olyan anya vagy amilyennek gondoltad, hogy leszel?

Én sem. Anyu mindig betegesen aggódott értünk, sosem értettem. Most már értem. Amin totál meglepődtem, hogy amikor 5 hetesen beteg lett a babám, és kórházba kerültünk, megállás nélkül bőgtem 3 napot. Pedig csak egy elvadult nátha volt, nem volt túl vészes. (De ilyen picit inkább bent fognak.) Nem gondoltam volna, hogy ilyen is tudok lenni. Ez a második gyerekkel is megismétlődött, ő kiütéses lett 2 hetesen. Hát ott is bőgtem, mint a zápor, az egész csecsemőosztály engem vigasztalt. Marha ciki volt.

Egyébként sajnos elég következetlen vagyok. Sok mindent megengedek, amit nem szerettem volna. Pl. tévé, csoki.

De én sokáig nem akartam gyereket, úgy gondoltam túl önző vagyok hozzá. Hát, azért szerencsére viszonylag jól csinálom, szerintem.

Ami nem jött be:

Reméltem, hogy türelmes anyuka leszek. Nagyon sokat fejlődtem türelemből, de sajnos nem annyit, amennyit szerettem volna.

Reméltem, hogy lehiggaszt a szülés, magamra találok, ehhez képest ugyanolyan vagyok mint voltam. Harsány, pörgős, tele ötletekkel.

Ami bejött, bár ettől tartottam:

De meg tudom nyugtatni a lányom.

Megérzem, mikor mi a baja.

Jól eljátszunk.

Kerek lett vele az életem.

Tudok neki magyarázni, ha kell 100x, hogy mit miért szabad vagy nem szabad.

De ő még csak 1 éves, ki tudja mit gondolok majd pár év múlva.

Elképzeléseim voltak, de szigorúbb és határozottabb lettem, mint amilyennek elképzeltem anno magam.

1 éves kislány anyukája