Rossz anya az, aki a 3 hónapos babáját 2-3órára a nagyszülőkre bízza? Ti mikor bíztátok először másra a gyereket?

Nem. Én mindig is úgy fogtam fel, hogy a gyerekem sokkal jobban jár egy kipihent, feltöltődött anyukával, mint egy végletekig kizsigerelttel.

Kb. 3-4 hónapos korától nagyon apránként szoktattuk úgy, hogy a nagyszülőkkel is ellegyen. Először csak egy nagybevásárlás erejéig. Aztán egy éves kora körül egy-egy éjszakára is. Ovis korra már nyaralni is elment velük több napra.

Egyébként gondolj bele: praktikus okból is szerencsés, ha a gyerek megszokja, mert ha neadjisten lebetegszel, vagy esetleg kórházba kerülsz, a gyerek könnyebben átvészeli, ha hozzászokott, hogy mással is elvan. (Nálunk volt ilyen: apuka dolgozott, ezért a nagyszülőkkel volt a gyerek. Teljesen jól viselte.)

Szülést követően 1 hónappal kiderült, hogy epeköveim vannak. Borzasztó görcsökkel járt, a görcsoldót kihánytam, így rendszeresen ügyeleten kötöttem ki, ahol infúziót kaptam, ez heti szinten több órát vett igénybe, 2 és fél hónapos volt a kisfiam, amikor műtöttek, 4 napot voltam kórházba. Úgyhogy gyakorlatilag 1 hónaposan már rábíztam a nagyszülőkre a fiunkat, mivel muszáj volt, a férjem vitt ekkor mindig kórházba.

De egyébként semmi kivetni valót nem látok ebben. Miért, attól, mert egy anyuka szült egy gyereket és egyébként törődik vele, foglalkozik vele, ellátja, gondozza, mindene megvan, miért ne bízhatná 2-3 órára rá a nagyszülőkre akár rendszeresen is, hogy egy kicsit kikapcsolódjon, vagy pláne ápolja a házasságát, ami valljuk be őszintén a borzasztóan kevés kettesben a párjukkal eltöltött idő miatt elég sokszor tönkremegy? :( Csak mert jaj, mit szól a világ, ha 2-3 órára ráhagyja anyuka a gyerekét a nagyszülőkre. Ez teljesen természetesen dolog. Elég baj, ha a mai világban ettől valaki s...r anya.