Az ilyen hétköznapi helyzeteket hogy oldjátok meg ha a baba sír?

Úgy oldom meg, hogy jön velem mindenhová.

Mikor még nem tudott mászni és pl. mosogatni, főzni, vagy porszívózni akartam, akkor magamra kötöttem.

Lehetőség szerint soha nem hagyom sírni, mert egyrészt veszettül idegesít, másrészt ez neki nagyon rossz érzés.

Megértelek, el se tudom képzelni, hogy vigyem a wc-re magammal.

Inkább nem megyek el akkor egész nap csak ha a férjem haza ér..

11-es vagyok

Pont akkor lesz magabiztos, ha hordozod. Így kialakul a biztonságérzete, mer majd felnőttként is segítséget kérni, hiszen tudja, hogy van értelme segítséget kérnie, kap rá választ.

2. gyerekemet hordozom, a nagy életerős, magabiztos gyerek, a óvodai beszoktatást is a legelső naptól élvezte, nem, nem nőtt rá a fejemre :D

A kicsi 1 éves múlt, tökéletesen eljátszik magában is, de ha szükségét érzem felveszem a hátamra. A hordozással nem elkényezteted, hanem a lehető legjobbat teszed vele.

Nem azt mondtam, hogy a wc-re is vidd magaddal (habár kisebb korában nem egyszer volt, hogy végig kellett szagolnia rám kötve míg én produkáltam a dolgom :DDD ), de mosogatás, főzés stb. közben nagyon praktikus, ráadásul meghitt érzés és neki a lehető legjobb hely a tested közelében lenni.

Ezt a babádat sem késő még elkezdeni hordozni!

Valahanyas vagyok az első oldalról, azt javasoltam, hogy ne hagyd sírni, lehetőség szerint semennyit. Én ezt továbbra is tartom. És igen, lelkileg lehet gondja a sírni hagyásból. Tudom, itt nem többórás esetről van szó, de ha van lehetőséged megteremteni neki egy olyan állandó közeget, amikor ott vagy neki, igen, akár vécézés közben, miért ne tennéd meg?

Az én gyerekeim 4 és 6 évesek, hordozott baba volt mindkettő. A fiamat soha sem hagytam sírni, a kislányomat (2. baba) pedig lehetőség szerint szintén sosem hagytam sírni. Ha tudtam, hogy meló van a fiammal, és nem fogok tudni ugrani, vagy magamra kötöttem vagy pihiszékben a közvetlen közelemben volt. Nyilván ha egy baba nyugis, szöszmötölős baba, nem kell magadra kötni, de még a lenyugodtabb babánál is eltörik a mécses, beüt a szepa, amikor igenis igényli a testközelséget.

A ne hagyd sírni és kösd magadra nem azt jelenti, hogy folyton hordozod, csak amikor igényli. És igen, ilyen alkalom lehet a főzés, vagy akár egy vécézés, amikor a szepás matricagyermeked kikészül a vécéajtó előtt, amíg te bent trónolsz. Én pl. képtelen vagyok gyereksírásban nagydolgozni, tehát bejött velem az aktuális kicsim, és eldünnyögött, amíg én elvégeztem a dolgom.

Szval én abban hiszek, hogy a gyerek attól nem válik elkényeztetetté, ha az anyukája kiszolgálja az igényeit. Ennyi. Ha egy féléves sír, annak oka van. Igen, az is ok, ha unatkozik, vagy hiányzol neki. És ilyenkor ki kell elégíteni a szükségleteit, foglalkozni kell vele, vagy engedni kell neki, hogy rád tapadhasson. Majd ha nagyobb lesz, 2-3 éves korában elkezdheted tanítani neki, mi is az a türelem, és talán 4 éves korára türelmesen ki fogja tudni várni, amíg anya vécézik vagy főz (nyilván sokféle gyerek van, de a nagyátlag ilyen).