2-3 hós babátokkal mindig foglalkoztok, ha ébren van?
Van nekem egy 2,5 hós tök nyugis babám, aki sokat van ébren napközben, nekem viszont tennem kell a dolgomat (főzés, takarítás, teregetés stb.) ezért időnként olyankor is magára hagyom, amikor ébren van. Ilyenkor a kiságyában van, teszek neki oda játékokat (puha, zörgős leporelló, csörgő, rongyi, ilyesmik, de nem mindet egyszerre).
Tök jól elvan magában, egy színes könyvet képes 30-45 percig is nézegetni egy hang nélkül, aztán teszek oda neki valami mást, azt is érdeklődve figyelgeti, tapogatja, ha a kezébe adok valamit, megfogja és rázza. A kezét is kezdi felfedezni, azt is sokáig nézegeti.
Napi több ilyen időszak is van, amikor nem vagyok vele egy szobában, hanem ő csendben nézeget, "játszik". Én meg teszem a dolgom.
De néha lelkiismeretfurdalásom van, hogy talán nem foglalkozom vele eleget? Kialakulhat így is a kötődés, vagy úgy érzi, hogy magára van hagyva és nem számíthat rám?
Amúgy természetesen foglalkozom vele is, csak olyan sokat van ébren nappal (tegnap összesen kb. 1,5 órát aludt napközben), hogy muszáj az egyéb dolgokkal is foglalkoznom. Férjemnek most átmenetileg olyan munkája van, hogy reggel elmegy és este 8 körül ér csak haza, akkor fektetjük már a kicsit, szóval túl sokat nem tud besegíteni.
De minden nap sokat beszélek hozzá (van hogy házimunka közben is, kifektetem az Adamo hintájába és nézi, mit csinálok, közben beszélek), énekelek neki, miközben ringatom (napi 2-3x), olvasok is neki minden nap mesét (ilyenkor sokszor ránézek olvasás közben is, nagyon élvezi, hogy eltúlozva hangsúlyozok, nagyokat mosolyog közben), a kezébe adok tárgyakat, hogy fogja meg őket, ha nézegeti a leporellóját elmondom részletesen, mi van az oldalon stb...
Csak anyatejes baba, a szopizás-pelenázás után babusgatom, összebújunk, nagyokat mosolyog. Viszonylag gyakran gőgicsél már, ilyenkor visszabeszélek, így "beszélgetünk".
Napi kétszer sétálunk, ilyenkor vagy alszik, vagy csendben nézeget.
De mindent összevetve a nap folyamán több óra is van, amikor ő egyedül van a szobában, és nem nyűgösködik.
Természetesen ha sír, odamegyek és felveszem, megnyugtatom. Mindig hallom a legkisebb nyöszörgést is, nem nagy a lakásunk (panel) és az ő szobája van középen, bármelyik helyiségből hallom, mit csinál.
Van légzésfigyelőnk is, azt bekapcsolom, ha elalszik vagy csendben játszik.
Szerintetek jó ez így, vagy többet kellene vele foglalkoznom, hogy egy szeretetteljes, kötődő kapcsolat alakuljon ki?
Ti mennyit foglalkoztok aktívan a hasonló korú babátokkal?
Köszi! :)
válasza:Ossze tennem a kezem, ha engem hagyna a lanyom es ellenne 45 percet magaban...
Szuper ez igy, tobbet is teszel, es igen, a hauimunkat meg kell csinalni. Meg kell tanulja, hogy nemm mindig babusgatas van.
válasza: válasza:Köszi az eddigi válaszokat!
Igen, én is tudom, hogy szerencsém van a kisfiammal, bár az első egy hónap meg nagyon ordítósra-fárasztóra sikeredett, 4 hetes kora után lett szinte varázsütésre ilyen nyugis, mosolygós baba. :) Szóval tudom, milyen gyorsan változhat ez, és igyekszem is kihasználni az időt.
Csak ismerősi körben azt hallom, látom, hogy ha ébren a baba, mindig beszélnek hozzá, igyekeznek lekötni a figyelmét.
Meg kétszer is volt már, hogy jöttek hozzám babalátogatóba, és a kisfiam épp elvolt valaminek a nézegetésével, mondtam a vendégeknek, hogy menjünk át a nappaliba, beszélgessünk ott, vagy üljünk ki az étkezőbe enni. És ők meglepődve néztek rám, hogy csak így otthagyom, akár hosszabb időre is, amikor ébren van, meg hogy biztos magányosan érzi magát.
De ha igényelné a társaságomat, akkor nyűgösködne, sírna, nem? Nekem úgy tűnik, jól elvan ilyenkor.
Első baba, és az első hónap kemény volt, ezért néha már aggódok, hogy miért ilyen nyugis és miért nem igényli a több foglalkozást. :)
válasza:Hát, a vendégek helyében én is felhúztam volna a szemöldököm, mert ha kisbabáshoz megyek látogatóba, akkor nem azért, hogy a szomszéd szobában üljünk :) Nem nyugis beszélgetésért megyek.
Egyébként 3 hónaposan olyan 15 percet volt el a második. Az első meg semennyit. A kicsi is csak muszájből, mert ott volt a nagy is.
válasza: válasza:Persze, ez tök jó, hogy így elvan, nem kell folyton szórakoztatni, és ha igényelne téged, akkor bőgne.
Ugyanakkor furának tartom a viselkedését, meg a tiédet is, hogy a babalátogatoba jött ismerőssel átültök egy másik szobába és egyedül hagyjátok a babát.
Szerintem én inkább próbálnám erősíteni a társaságkedvelő oldalát, és nem hagynám sokat egyedül, az átlagos babák jó ha 10 percet elvannak magukban, különben ordítanak és ez így van rendjén, hiszen el se tudják magukat látni, a felnőttre vannak utalva.
válasza:Az én fiam is hasonlo a tiedehez, engem is zavart hogy milyen jol el van magaban es talan nem foglalkozom vele eleget, de ezt sikerult helyretennem magamban ugy, ahogy irtad én is elosztom hogy időközönként énekelek, mesét olvasók, tükrözünk....
De kell neki saját idő is, nem kell őket állandó ingernek kitenni. Azt észrevettem a fiamnál ha sokáig éri inger totál lefárad és nyűgös lesz tőle. Így próbálok arra is figyelni hogy a nap másik felében csendesebb, nyugodtabb legyen.
Amúgy nekem bejön hogyha ismerősök vannak nálunk a babám ott van velünk és nyugodtan tudunk beszélni. Akkor viszem a szobájába ha látom, hogy aludni akar.
Lesz idő még amikor újra rajtad fog lógni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!