Gratulálhatok azoknak, akik egyedül nevelnek gyereket?

szia.bár én most nem vagyok egyedül,de első fiamat egyedül neveltem.nem volt könnyű,de hidd el megoldható,nem tudom honnan,de extra méretű erőt,kitartást kap ilyenkor az ember.bár az sem mindegy,mennyi idős az a a gyermek.én is sajnálom azokat az anyukákat,bár itt olvasva 1,2 ilyen sztorit, maga is tehet róla,hogy ide került,sok minden megoldható.

7honapos terhes voltam mikor szét mentünk.élni se akartam már,nem még gyereket.aztán megszültem.minden gondom köddé vált,imádtam a gyermekem.az apja kiakart békülni,de én nem tudtam megbocsátani hogy egyedül hagyott.és azóta is ketten élünk,ő már 11éves.most várjuk a kistesót,és már nem kérdés egyedül.nem is tudnám már elképzelni apástól a dolgot.igy a jó.persze egyesültek bennem az anyai és az apai tulajdonságok.nem fogom magunkat kitenni soha egy férfi szeszélyeinek. arra pedig megvannak az eszközök és találni se nehéz egy him neműt.az esze mindnek ugyis csak ott forog

Mindennél fontosabb a kicsi, nem hagyhatom magára, muszáj helytállni. Ilyenkor átértékelődik minden, csak az a fontos hogy neki jó legyen, a többi dolog le van....ill. várat magára.

Igen,biztos nagyon nehéz lehet minden tekintetben egyedül!