Szerintetek mennyire a pénzről szól az, hogy sok gyereknek van valamilyen "baja"?

Ha mégis van valami baj akkor minél előbb van kezelve, annál jobb. Lehet azok a babák akik fejlesztésre járnak 80%-ban nincs bajuk de a másik 20 pont a fejlesztések miatt hamar "kinövi".

Na most az autizmust nyilván nem lehet de náluk is fontosa korai fejlesztés.

Ez szerintem, nagyon sokrétű dolog. Részben valóban a pénzről szól, mert vannak, akiknek érdeke fűződik egy-egy fejlesztő intézethez, vagy úgy általában presztízs, hogy ő sok rendellenességet szűrt ki. Másodsorban, most virágzik a fejlesztés-biznisz... Harmadjára, talán a társadalom nevelte bele az orvosokba, hogy minden apróságra elküldjék a gyerekeket szűrővizsgálatra, fejlesztésre, mert valahogy beleivódott az emberekbe, hogy az orvost lehet hibáztatni, lehet perelni, és melyik orvos akarná, hogy meghurcolják, mert nem vett eléggé komolyan egy problémát?

Másrészt zért ezt betudhatjuk annak is, hogy talán a mostani orvosgeneráció lelkiismeretesebb, komolyabban vesznek bizonyos jeleket, talán kissé túl komolyan is, de jobb félni, mint megijedni-elvén, elküldenek ide-oda, hiszen ha van baj, ha nincs, ezek a foglalkozások azért ártani nem ártanak, kivéve, ha erőltetik. Utóbbiról bizony, tudnék több sort is írni, mert megtapasztaltuk mi is, hogy totál fölöslegesen jártunk gyógytornára, ahol a pár hónapos gyermekem sírt, üvöltött, én meg legszívesebben rohantam volna el vele, hiszen ezt kívánja az anyai ösztön, de belénk dumálták, hogy milyen komoly problémák lehetnek, ha nem járunk gyógytornára. Sajnos, a saját szememmel kellett látnom, hogy a kislányunk, aki 8 hónaposan felállt, tökéletesen fejlődik, a gyógytornán eszetlenül siettetik, minket pánikban tartanak, de mindent teljesen rendben csinál, és csinált is. Vannak egyéni sajátosságok, amelyeket fel kell tudni ismerni, és meg kell tudni különböztetni attól, ami kóros. Sajnos, nálunk ez nem történt meg. Hála Istennek, csak bennem hagyott negatív nyomot az egész procedúra.

Az én lányom diagnosztizált autista. 5 éves korában kapott diagnózist, a mozgásfejlődése azonban "tankönyvi" volt. De ha nem lett volna az, az sem utalt volna autizmusra, erre ugyanis egészen más jelekből lehet következtetni.

Kérdeztem a védőnőket, hogy miért nem végzik el azt a tesztet, amellyel három éves korban már jó eséllyel lehetne szűrni az autizmus-gyanús eseteket. Azt mondták, azért nem teszik, mert hiába végzik el, a legtöbb szülő nem akarja tudni, nem érdekli őket.

Én szerettem volna tudni... szűrés hiányában ugyanis 5 éves korban lett diagnózisa a lányomnak, amikor már nagyon komoly és egyértelmű tünetei voltak, és így is másfél évnyi kálváriánkba telt, mire diagnózishoz jutottunk.

Attól, hogy szűrnek egy gyereket, még nem lesz auti, vagy nem auti. Ha az, így is, úgy is jelentkeznek a tünetek előbb-utóbb, legkésőbb óvodás korban. És utólag bizony jobb lett volna, ha tudom korábban.

Ami a mozgásfejlesztést illeti: bizonyos mozgásformák kimaradása később, az iskolai tanulmányok során okozhat nehézségeket. Mivel ma már tudható, hogy milyen kis- és nagymozgások milyen tanulási képességekkel függenek össze, ezért megelőzésképpen mindenképpen célszerű fejleszteni a gyerekeket, kárukra ugyanis biztosan nem válik. Létezik olyan óvodai nevelési program - csak sajnos kevés helyen alkalmazzák - amelyik kifejezetten ezt a célt szolgálja. Azok a gyerekek is profitálnak belőle, akiknél nem jelentkeznének tanulási problémák, de akiknél meg igen, azok számára létfontosságú lenne az iskolai tanulmányaik szempontjából. Előre meg ugye nem lehet tudni, hogy kinek lesz rá szüksége és kinek nem...

"Most pedig 2016 januàrtól van ez a kérdőív a védőnőknél ahol az aktuàlis stàtuszt nézik időnként. Ezzel csak megijesztenek, mert ha nem úgy mutat vagy nem tud valamit ami a papíron szerepel akkor màr megijedek..."

Az, hogy TE megijedsz, annak benned van az oka, nem a kérdőívben. Szorongasz, meg akarsz felelni (KINEK???), tökéletes anya akarsz lenni. Rossz esetben ezt a szorongást bele is neveled a gyerekedbe.

Egészséges életszemlélet kell, meg önbizalom, és akkor a helyén tudod kezelni az efféle kérdőíveket. Amiknek megvan a jelentőségük, de nem kell túlmisztifikálni őket.

Nálunk pl. a kisfiam nem akart elkezdeni kúszni. Védőnőt kérdeztük, ő azt mondta, hogy valóban meg van késve, de még nem annyira, hogy kijelentse, hogy ide gyógytornász kell. De hozzátette, hogy ezzel nem ártunk vele, az biztos. Elvittük gyógytornászhoz, kb. két hónap alatt minden rendeződött.

Szerintem nem baj, hogy vannak ilyen státuszvizsgálatok, és sok fejlesztés elérhető. A baj azokkal a szülőkkel van, akik nem tudják ezt a maga helyén kezelni.

Sajnos sok esetben valóban anyagi érdekek húzódnak meg a háttérben.

Ez azért sem jó, mert az embert bizonytalanná teszi, hogy a gyermekének valódi, vagy mondvacsinált betegsége van?