Normális, ha nem sír a beszoktatásnál, hanem örömmel, jókedvűen megy be?

Normális.

Nekem is így volt két gyerekemmel is.

Aztán jöhet még változás ebben, amikor megérti, hogy mostantól minden nap így van ez, olyankor van, hogy elkedvetlenednek.

Nekem az egyik gyerekem ilyen volt, egy hónappal később kiborult többször elváláskor.

A másik viszont szinte egész évben jókedvűen ment. Én is "aggódtam" már, de a gondozónők azt írták a jellemzésbe, hogy remekül kötődő.

És tényleg hatalmas örömmel repült mindig felém.

Persze nála is adódtak szomorkás napok, amikor nem akart bemenni, de szerintem ilyen mindig van, később is, oviban. Nekünk sincs minden nap egyforma kedvünk munkába menni, még akkor sem, ha egyébként szeretjük...

Nem egyformák a gyerekek.

Örülj neki, ez tök jó!

Fiammal voltam így, már az első napon ott hagyhattam volna. Örömmel megy mindig, amikor megyek érte, örül nekem, megölel.

Örülj neki. :)

A gyerekek sem egyformák, mindenki másképp kezeli az új helyzeteket.

A fiam is ilyen volt, első nap is akkor sír, mikor haza kellett menni. :) És most, 13 évesen, még mindig rettentően ragaszkodik hozzám, nagyon anyás, egyfolytában bújik, puszilgat, ölelget. Szóval még csak azt sem mondhatom, hogy azért ilyen, mert nem elég anyás. :)