Magamba kell néznem, ha a 20 hónapos kislányom szeret bölcsibe járni?

Van egy bátyja is, a kislányom két hetes korától jön velünk reggel, amikor őt oviba viszem. Másfél éves volt, amikor feltűnő lett, hogy mennyire be szeretne menni ő is a csoportba, csak sírások árán tudtam elhozni minden reggel az oviból. Sajnos nagyon ritkán van alkalmunk más kisgyerekes családdal összejárni, de a lánykám ilyenkor lubickol a boldogságban, akkor is, ha csak tipeg-topog a nagyobbak között.

Itthon szívesen játszik velem, de már azt vettem észre, hogy hamar ráun mindenre, míg gyerektársaságból sosem lenne neki elég:)

Mivel nincs sem nagymama sem más rokon, aki néha kicsit vigyázna rá, úgy döntöttem, hogy hetente kétszer másfél-két órára CSANÁba vinném, ahol gyerekek között lehet.

Nos, gondoltam, hogy nem fog egész nap utánam sírni, de azt nem, hogy ennyire fogja várni, élvezni. Az első alkalommal még elücsörögtem az öltözőben, de egyszer sem keresett,másodszorra a vezető mondta, hogy menjek el sétálni, harmadszorra már én mondtam a kislányomnak,hogy amíg ő játszik, én otthon megfőzök, takarítok, és ebéd előtt megyek érte. HÁtra sem nézve fut be a csoportszobába, amint levetkőztettem, és ragyogó arccal jön el. Még csak háromszor volt, de ugrásszerűen fejlődött nyelvileg is, azelőtt is gazdag szókincse volt, és tisztán beszélt, most már egyszerű mondatokban fejezi ki magát.

Egy szó mint száz: ő szereti, jó hatással van rá, én is nyertem egy ki szabadidőt 20 hónap után, de ismerősöm azt mondta, mélyen nézzek magamba, ha a kislányom ennyi idősen ilyen jól érzi magát a bölcsiben (CSANában), és nem sír utánam:(

(Tény és való, a fiamat két évesen kellett vinnem először, és ő nagyon sírt, de alapból más típus a két gyerek....)