Szerintetek mi lehet az oka annak, ha egy férjes nő nem akar gyermeket vállalni? (Nem anyagi vagy egészségi okokról van szó. )

Utolsó, te milyen jogon mondod meg BÁRKINEK, hogy mi a NORMÁLIS? A normális az elég szubjektív kategória, valószínűleg te az a típus vagy, akinek a mostani, konzervatív körökben nagy vihart kavart Coca-cola reklám sem NORMÁLIS, sőt, pfuj!! Arról nem is beszélve, hogy ilyen egy aljadék embert, aki a saját rokonán kárörvend... Lehet, hogy az unokanővéred boldogabb, mint te, legalábbis a megkeseredett, kárörvendő kommented alapján remélem ezt. Halkan megsúgom, hogy te is öregedsz ám, és könnyen lehet a férjurad (amennyiben nő vagy, nem derült ki) rád unt, elvisel, de ha nem így lenne, jaj meglepetés, képzeld... a kutyának sem kellenél már!

Kérdésre válaszolva: Van házasságban élő nő ismerősöm, akik közösen, a kapcsolatuk elején már úgy döntöttek a párjával, hogy őket egymásnak teremtette az ég, de gyermeket nem szeretnének. Ennyi. Más kérdés, hogy van egy olyan ismerősöm aki jóideje rosszul van a férjétől, és egyfolytában félrejár, pedig évek óta rágja a férj és az egész család is a fülét a gyerekért, minden kifogást kitalál, de a valóság, hogy szimplán nem akar ennek a konkrét embernek gyereket szülni. Abba nem megyek bele, hogy minek ment hozzá, meg miért nem hagyja el, de a kérdésre válaszként ez is egy lehetőség.

Miért lenne furcsa az, hogy valaki nem akar gyereket?! Miért ennyire hihetetlen,hogy valakinek nem kell élete beteljesüléséhez egy gyerek és nélküle is teljes az élete?! Azt meg végképp nem értem, hogy csak azért mert valaki puncival a lába között született, miért lenne "normális" és magától értetődő, hogy gyereket kell szüljön.

Épp azért vagyunk emberek és nem állatok, hogy túl tudjunk lépni a "reprodukciós ösztönünkön"...! Elég szomorú, ha valakit csak az ösztönei vezérelnek és akár szülnek össze-vissza, mert hát az ösztön...🤦🏽‍♀️

Tehát nincsen abban semmi furcsa és normalatlan, ha valakinek mások a céljai és mások a fontos dolgok az életében!

Nem azzal van a baj, ha valaki nem akar gyereket, magánügy. Hanem azzal, hogy milyen indokokkal sértegetik a gyerekeseket! Ezek rendszeresen az elhízás (gyerek nélkül is el fogsz, ha olyan vagy), stressz, kialvatlanság, na meg a gyerekek lehordása a sárga földig! Ezért olyan utálatos sok gyerektelen, mert folyamatosan támad, kritizál, szid.

Ez kb. olyan, mintha én azt mondanám, hogy nem szeretnék kutyát. Aztán elkezdeném kifejteni, hogy kötöttség, sokba kerül, büdös a szája, igénytelen, nyalogatja a nemiszervét, aztán képen nyal, dögbe fetreng, amíg nem szobatiszta, összekakál mindent, kutyaszőrös a lakás stb. Ugye milyen ellenszenves, amikor a kutyákat, kutyás életmódot szólom le egy kutyaszerető közösségben és csak a negatívumokat sorolom?

Közben meg a kutyát is sokan családtagként szeretik, imádnivaló, rengeteg szeretetet ad stb.

Szóval a hiperérzékeny gyerektelenek gondolkodjanak el kicsit, amikor a bántó kifogásaikat sorolják. Nagy divat lett ez a téma mostanság, majd elmúlik.

Ja az meg külön szánalmas, hogy valaki olyan szinten korlátolt, hogy úgy gondolja aki nem szül, az magányosan és egyedül fog meghalni....:D Kész röhej.

Tudod hány olyan szülő van, aki felé a gyerekei oda se szagulnak?! Mert szar a kapcsolatuk? Vagy mert épp a világ túlfelén laknak? Vagy mert most figyelj, megvan a saját életük?

Azt hiszed egy gyerek életbiztosítás arra, hogy öregkorodban nem leszel egyedül? Akkor iszonyú naiv és csőlatasú vagy. Ja és végtelenül önző, aki azért szül, hogy legyen aki ranyissa az ajtót időskorában!

A házastárs az, akit ha jól megválaszt az ember ott lesz vele a végsőkig, hisz a gyerekek felnőnek és kirepülnek, de a társad, a szerelmed, ott lesz veled. Az embernek jobb esetben vannak barátai is, akikkel rendszeresen tartja a kapcsolatot, akivel összeülhet egy jót beszélgetni.

Egy gyerekes, házas ember is pont ugyanúgy maradhat egyedül, mint egy gyerektelen. Mint írtam fentebb, a gyerek idővel elköltözik és nem is törvényszerű a jó viszony, illetve simán lehet a házasságból válás is és nosza, máris egyedül van, mint a kisujjam. Vagy szerinted elválni is csak a gyerektelenek válhatnak el?! :D Nyilván és nyilván emaitt van az, hogy az ismerőseim 70%-a az első gyerek után max 1,5-2 éven belül elvált.

Ne röhögtess már. Hányingerem van az ilyen okos tojás, megmondó emberektől, akik azt hiszik mindenkinél jobban tudják, hogy mi a jó a másiknak.

"Hanem azzal, hogy milyen indokokkal sértegetik a gyerekeseket!"

Ne haragudj, mutasd már meg, hogy hol sértegette itt bárki is a gyerekeseket?? A kérdés az volt, hogy vajon mi lehet az oka, hogy egy házas nő nem akar gyereket. Hát leírtuk. Mi sértő van abban, hogy egy gyerek rengeteg stresszel, kialvatlansággal, idegeskedéssel, pénzzel, sírással stb-vel jár?! Ez az igazság és nem kell gyereke legyen senkinek se ahhoz, hogy ezt tudja. Ezt bármelyik gyerekes barátunk gond nélkül elismeri, anélkül hogy megsértődne. De mint írtam az én húgom sokkal fiatalabb nálam, így volt "szerencsém" megtapasztalni milyen is egy kisgyerekkel az élet.. Továbbá a nővéremmel és a gyerekével is éltem együtt 1.5 évig, ott is láttam bőven eleget a gyerekes életből. És igen, láttam pozitív dolgokat is a gyerekekkel kapcsolatban, de a negatívumok toronymagasan vezetik az én listámat pro és kontra terén.

És éppenséggel a gyerekesek azok, akik jönnek itt a rosszindulatú, gúnyos megjegyzéseikkel, hogy hát az a normális, aki szül, aki mégsem az minimum furcsa, rosszabb esetben pedig defektes. Illetve felsorolják, hogy milyen magányos, megkeseredett vénember lesz a gyerektelenkből.

Rengeteg olyan kérdés volt, ahol az volt a téma, hogy ki miért nem akar gyereket, szépen le is írtuk, majd megjelentek a nagy ősanyák, akik minden utolsó, selejtes, defektes idiótának lehordták azokat, akik nem akarnak gyereket, hogy milyen nő az, aki nem akar szülni és különben is a gyerek az élet értelme és soha nem lesz igazán boldog, aki nem szül blablabla. Na ez a sértegetes és nem az, hogy valaki le meri írni, hogy egy gyerek mellett alig tudsz aludni, viszi a pénzt, sokat sír és sok stresszel jár!

#25 Még szerencse, hogy hetente kb 2-3x gyakorizok és ennél is kevesebbszer szólok hozzá kérdésekhez, nem mellesleg nem sűrűn olvasgatom a gyerekvállalást témakört, ezt is a főoldal dobta be és felkeltette az érdeklődésemet...:D

Senkinek nem kell semmit bizonyítanom egyébként, én tudom hogy jól döntöttem, a többi kicsit sem izgat. :)

Folyamatosan sértegetik a gyerektelenek többsége a gyerekeseket. Agyatlan dolog. Mindig a legszélsőségesebb példákat hozzák fel indokolásképp, mindig magyarázkodnak, miért nem kell, miért nem szeretik a gyerekeket. Ezt a lavinát valami nagyon unatkozó, kötekedő elmebeteg indította el. De képzeld, léteznek ám olyan családok is bőven, ahol van két, három gyerek, szeretet van és békesség, rengeteg közös program, utazás, yaralások, ahol apuka kicsattan a büszkeségtől, amikor a fia berúgja az első gólt, vagy a lánya zongoravizsgája jeles lett. Nem csak a te fejedben élő visító idegbetegség van ám. Él rengeteg boldog öreglány is, akik tekeregnek, utazgatnak, de ugyanakkor él rengeteg magányos öreg is, aki már ezerszer megbánta a döntését és irigykedve lesi, amikor a szomszédba jönnek a gyerekek, unokák a szokásos vasárnapi ebédre és estig beszélgetnek, kártyáznak, zenét hallgatnak. Van ilyen is és olyan is. Mindenki élje úgy az életét, ahogy akarja és ne sértegesse a másikat!

Az ember társas lény és bátrann kérdezz meg egy pszichológust, hogy egy házassághoz a gyerekek mennyi pluszt adnak. Összekovácsolják a családot, új kihívás, új feladatok, megszínesítik egy család életét. Ha neked ez nem kell, oké, csak akkor ne bántsd azokat, akik így élnek! Ha a te gyerektelenséged magánügy, had legyen a gyerekeseké is az és ne szólj bele!

Jó magam is édesanya vagyok, de sehogy sem tudok azonosulni ezzel az, az a normális, aki szül, gyereket vállalni muszáj, anélkül nem lehet élni, jaj reprodukciós ösztön. Azt meg hogy emiatt valakit mocskoljak, hát nonszensz. 59%-os te pedig külön szánalmas vagy, amiért ismeretlen embereket szólsz meg és oktatsz ki olyan dolgokkal kapcsolatban, amihez az ég világon semmi közöd. Mióta tartozik rád, hogy ki mikor mit csinál és mikor fekszik le?! Eszem megáll.

Az én lányom lassan 3,5 éves és egy kezemen meg tudom számolni hányszor aludtam át az éjszakát vagy akár csak néhány órát egyhuzamban! A dackorszakról, a hisztikről, a nem szófogadasról már szót sem ejtek. Igen, sokszor rendkívül idegtépő, embert próbáló feladat és annak ellenére, hogy akartam gyereket és imádom őt, tök meg tudom érteni, ha valaki ezt nem akarja bevállalni!