Csak nálunk van olyan hogy mintha csak az anya dolga lenne minden? Másoknál ez hogy van?

Nalunk is teljesen meg van osztva minden, kiveve az ejszakak mert azok az enyemek. Amig fozok es itthon van jatszik vele, ha elmegyunk valahova o is szalad utana. A hazimunkaban is mindig segit, nem kell neki erte szolni.

A gyereket mellesleg ketten vallaltatok, ideje osszekapd magad es szolj neki, hogy ez igy nem oke.

Sajnos nalunk is ez a helyzet,de en mar tobb mint masfel eve nem aludtam at ejszakat.

A ferjem sem csinal meg magatol semmit sem,meg ha megkerem is nehezere esik.Csak en latom el a gyerekunket, pedig o akarta jobban, es minden ramszakad.Nagyon rossz alvo,ejszaka nagyon sokszor kel,nappal sem alszik max 30-40percet,de az se mindig.En mar belefaradtam,hogy szolitgassam,,allandoan ossze veszunk ezen,mindig a fejemhez vagja,hogy o mennyit dolgozik(vallalkozo),allandoan uton van,nekem csak az a dolgom,hogy gyereket neveljek.Egyszeruen nem erti meg,hogy teljesen kivagyok merulve.Es meg neki all fejjebb,mikor idegbeteg vagyok,vagy elmondom,hogy lehetne vele,etethetne,pelenkazhatna.A kapcsolatunk teljesen megromlott,en ebbol a ferfibol kiszerettem ez miatt.Nem tarsam egyszeruen.Allandoan fontolgatom,hogy elhagyom,de hat akkor is magamra leszek utalva,mert igy sincs semmi segitsegem.

Es rajottem,hogy o valojaban elotte is ilyen ember volt,csak en ezt nem vettem eszre.Es csak magamat okolhatom ezert,mert buta es vak voltam.Sajnalom,hogy te is ebben a helyzetben vagy,tanacsot nem tudok adni,de teljesen aterzem a helyzeted.

És próbáltál vele erről beszélni? Hogy korábban közösen csináltatok a házimunkát, most meg minden rád szakadt?

Vagy kérdezted tőle, hogy miért a telefont nyomkodja, ahelyett, hogy foglalkozna a gyereketekkel?

Fel kell rá hívnod a figyelmed, hogy megváltozott és nem vagy így boldog. A gyerekkel is hazavágja a viszonyát. Tapasztalat, hogy ha a gyerek érzi, hogy nem kíváncsi rá a szülő, minden más fontosabb nála, akkor egyfajta falat húznak egymás közé. A gyerek nem fog benne úgy bízni, mint benned. Nem fog hozzá fordulni később a gondjaival, örömével stb..

Miért menne hozzá, ha annyit lát belőle, hogy telefonozik és szarik mindenre otthon?

Szóval én beszélnék vele, felnyitnám a szemét.

Egyáltalán nem számít a dolgok előtti hozzáállás, a legtöbben úgy vannak, hogy na, lefutom a maratont, aztán kiszállnak 10 méternél.

A nehézségek miatti meghátrálás nem függ a kezdeti lelkesedés mértékétől.

Fogalmam sincs, miért gondolják, hogy aki szülő akar lenni, jó szülő lesz, amikor az emberek a szilveszteri, de még a házassági fogadalmat sem tudják betartani.

Régen is ilyen volt, a millió melóból vállalt egy csipettel, a többit lepasszolta az albizásnál, most mégtöbb meló van, mégtöbb nehézség, mégtöbbet passzol le.

Te beérted a csipettel és még elismerően is nyilatkozol róla..

Ez a pasi ilyen, nem fog változni, sok ember ilyen, nem csak férfiak.

A férfiak nem külön faj, pont annyian tudják, mit kell tenniük, mint ahány nő, képesek is lennének rá, csak nem mind akarja(mint ahogy nőkből is van gyerekével nem foglalkozó, párját szenvedni hagyó, nem is kevés)