Nálatok mennyit foglalkozik az apuka a babával?

Még azt a szempontot kifelejtettem, hogy nyilvàn az, aki többet van a gyerekkel, az egy csomó ismeret birtokába is kerül, illetve kialakít egy rendszert is.

Egyrészt jobban érti, mikor, mit akar a baba, azon belül tudja, mikor mennyit kell adni az adott dologból (pl most elég csak picit megszeretgetni és utána egyedül fog tudni játszani vagy bele se menjünk ebbe, mert esèlytelen, felveszem), hogy hol vannak és hogy rendszerezve a gyerekruhàk, milyen időben milyen programhoz pontosan melyik jó, mikor elég a fogfájásra anaftin és mikor kell nurofen, milyen sorrendben vannak a fiókban a krémek stb, ami miatt sokkal könnyebben boldogul a gyerekkel az elsődleges gondozó.

És ha az apa dolgozik (az enyém pl most 1p nap alatt 120 órát dolgozott váltott műszakban és ez nem vmi extra különleges eset), akkor az elsődleges gondozó az anya.

Másik hogy az előző generációkban a pasik semmit nem vették ki a részüket sok mindenből. Az apósomon pl látom, hogy meg se tudja fogni a kicsit, kéri ijedten hogy vegyem el, mert még oda se tudja adni, aztán puszilgatja a kezét (mint egy kézcsók), amikor már nálam van.

Sajnos sok családból ezt hozták el a férfiak, és erre a változásra nem biztis hogy elég egy generáció és az első pár babás hónap.

Reggel 6-tól este 6-ig nincs itthon.

Ha hazaér eszik és utána kb 1 órát játszanak a szobájában, utána viszi fürdeni, ezt minden nap ő szokta, én max segítkezek, utána felöltözteti,megvacsoráztatja és leteszi aludni.

Hétvégén szombatonként én 5-13ig dolgozok, akkor ő van vele kettesben, illetve hétvégén többet főzök mosok stb. ilyenkor is lényegében ő van többet vele. Nagyon hiányzik neki hétköznap, így hétvégén pótolja.

Nekünk ez azóta így van kb hogy megszületett, most 10 hónapos a pici.

Hogy nálatok miért nem foglalkozik az jó kérdés. Kérdezted már tőle? Vagy mondtad már neki ezt a meglátásod?

Lehet csak nehezen érez rá.

Rengeteget foglalkozik az első perctől a fiaival.

Szerintem az nem kifogás, hogy új neki. Neked nem új? Akkor te se foglalkozz vele?

Kérdezz rá, ki baja van? Fél a gyerektől? Sok pasi ilyenkor jön az ócska kifogással, hogy jaj,félek, hogy összetöröm. Ugyan már, nem porcelán az a baba.

Szerintem arról van itt szó, hogy elképzelt egy habos-babos filmjelenetet, hogy majd nálatok is ez lesz, és koppant, így most csalódott. Meg aztis el tudom képzelni, hogy rajött ez egy igazi hatalmas feladat, ami visszarettent sok embert.

Ülj le vele, és beszéljetek erről.

Most sokat, de többször rá kellett miatta szólni. Ne félj szólni neki, hogy ugyanmár nem csak magadnak szülted azt a gyereket.

Én, miután már többször kértem szépen, hogy foglalkozzon többet a gyerekkel, mert szüksége van az apjára, közöltem vele, hogy akkor elválok, és ha majd csak hétvégén fogja látni, akkor majd rá lesz kényszerülve, hogy bizony abban a 2 napban csak vele foglalkozzon, és talán majd akkor megbecsüli, hogy most mindennap itt a gyereke, és annyit foglalkozhat vele, amennyit akar. Itt már észbe kapott, hogy igazam van.