Nektek szerepel a céljaitok között, hogy lakást adjatok a gyerekeiteknek?

Ugy latom, hogy a (le)pontozas az anyagi helyzet alapjan tortenik.

Csunya dolog irigykedni.

Szeretnék de nem fog össze jönni. Hiába van hitelmentes családi házunk de nagyon nagyon renoválni kell ami szintén nagy összeg.

Most gyűjtünk neki hogy mégse a 0-ról kezdje de az esetleg önerőmek lesz elég.

Egy gyerekem van, az szerepel a célok között, hogyha egyetemre akar menni, lakjon egy évet koliban vagy albiban, aminek egy részét vagy az egészet fedezem, utána legyen egy lakásom, amiben addig él, ameddig akar, beköltöztetheti a párját, mehetnek fel hozzá férfiak, nem fogok rájárni, ha pedig családod akar alapítani, akkor majd nekiajándékozom, hogyha akarja eladja és vidéki házba fektesse, ha akarja menjen ki külföldre belőle, ha akarja lakjon benne és bármikor vehessen fel rá hitelt magának vagy akár albiba menjen ésbefektesse vagy felélje, ahogy jónak látja..

Szóval igen, szerepel, de nem 20 éves korukra, egy kis koli és albizás jellemformáló, jót fog tenni.

Szerintem ha lakást veszel korán, megfosztod az örömtől, hogy vágyhasson rá, hogy választhasson, hogy utána nézzen, mintha előre befizetnéd egy szakra az egyetemen, mikor még ovis, fogalma sincs, mit akar, milyenek a dolgok, de abba nő bele, hogy neki ez lesz x idő múlva.

Mintha egy kisbabának vennéd a legdrágább számológépet, vagy 1 évesnek korcsolyát.

Nem tudja még használni, de tudni fogja hogy van és mikor abba a korba/élethelyzetbe lép, hogy örüljön neki annyi lesz, hogy “jah, nekem màr régóta van, tökjó, de a tiéd milyen?”

Az meg, hogy veszel neki előre.. azt nem neki vetted, gondolom ha mélypont lesz, apuka ujjak, anyuka lábak nélkül marad, összejön egy sérült gyermek vagy valami, visszaforgatjátok a családi kasszába.. Kapott is meg nem is. Amit a gyerek kap, ahhoz nem nyúlok és akkor az övé, ha odaadtad és nem kéred vissza akkor sem, ha szorul a hurok.

Az pedig, hogy más lehetőséget is nyitva hagysz nem szivatás, pl mikor megmondod hogy sportolhat, válassza ki mit, és segítesz benne, esetleg forszírozod egy új ézel vagy sport kipróbálását, akkor sem előre nevetsz, hogy majd jól elfárad, nem fog neki ízleni, megüti magát, hanem megadod a lehetőséget, hogy saját véleményt alakíthasson ki egy számára idegen dologról.

Én imádtam albizni lakótársakkal, a koleszt pedig sajnálom, hogy kimaradt, túl közel laktam az egyetemhez.

Én úgy gondolom, hogy nem azzal bizonyítod, hogy jó és támogató szülő vagy, hogy a gyerek feneke alá tolsz egy lakást (komolyan nem élünk rosszul mi sem, de emellett az állandó magyar panaszkodás mellett hogy van pénze az embernek 1-2-3× 20 milliós lakásra???)

Azzal bizonyítod, hogy jó szülő vagy, ha helyes irányba neveled és megtanítod az életre. Megtanítod arra, hogy ingyen ebéd nem létezik, mindenért dolgozni kell. Sokkal büszkébb leszel rá akkor, amikor látod, hogy jó szakmát választott, jól áll hozzá az élethez, jó döntései vannak, ember lett belőle. Azt nem garantálhatod magadnak azzal, hogy lakást tolsz a feneke alá már babakorában, hogy normális felnőtt lesz és rád nyitja az ajtót öregen. Ja, de, hiszen lehet zsarolni a "bezzeg lakást toltam alád" szöveggel.

Nem. Két gyerekünk van, az szerepel a tervek között, hogy támogatjuk őket, ha már itt tartanak, és jelentősen beszállunk az önerőbe, esetleg a felújításba, ha kell. De egyrészt, 2x25 millió forintot összeszedni még úgy is durva, hogy amúgy elég jó a bevételünk (pláne, hogy a mienken is hitel van), másrészt, nekem volt néhány pénzes családból jövő haverom, akik ezt 18-20 évesen megkapták, meg a kocsit érettségire stb. Hát, mit mondjak... Baromi természetes volt nekik, hogy minden csak úgy lesz aputól meg anyutól, nem akartak dolgozni, mert ugye nulla tapasztalattal a vezetői pozíció nem játszik, ő meg ennyiért nem fog, sorolhatnám még.

Másrészt, attól függetlenül, hogy szívás az idáig vezető út, jó érzés a tudat, hogy ezt magamnak teremtettem meg, letettem valamit az asztalra, még ha valamennyi segítséget kapnak is. Nem venném ezt el tőlük, legyen meg a diadalérzet, hogy igenis raktak bele sokat, és nem csak alájuk tettük. Nem biztos, hogy baj, ha a gyerekek megtanulják, hogy néha küzdeni is kell egy kicsit valamiért.