Szeretem de kikészülök?

1 éves lányom van. 9 hónapos kora óta jár. Nagyon nagyon nagyon aktív. Nappal nem hajlandó aludni, mostanában pedig este sem, eddig aludt, de most nem sír hanem játszik a kiságyban. Ha velem alszik akkor engem "bánt". Aki azzal jön mégis mekkora fájdalmat tud okozni egy 1 éves, közlöm hogy nagyot. Üt, vág, karmol, harap, csíp, hajam tépi, tele vagyok lila foltokkal. Nem akar velem játszani, de egyedül sincs el. Mostanában annyi neki a játék hogy mindent dobál, földhöz vagdos, darabokra szed, széttépi. Mesét nem tudok olvasni neki mert a könyvet is kitépné a kezemből, meg tojik rá vagy végigsikítja. Ha valamit nem engedek rögtön visít, kizökkenteni sem lehet. Mindennap megyünk sétálni, egy részen hagyom hogy jöjjön de nem akar és toporzékol vagy nyünyögve kéri hogy vegyem fel, ahol nem biztonságos ott babakocsi, de akkor is úgy üvölt mintha verném, ha kiérünk a játszótérre akkor csak áll. Már menekülök előle ha tudok. Heti 2szer el tudok menni edzeni, már elhúzom a beautózást hogy több szabad percem legyen. Vasárnaponként nagyszülőzik de nekem már szinte ez is kevés, olyan hamar elrepül az a pár óra,mintha csak 20 perc lenne. Apja is van tudom, foglalkozik is vele de olyan változó beosztása van és sokat dolgozik nem várhatom el, hogy ne aludjon. Már arra is gondoltunk hogy adhd-s, de orvos és védőnő szerint teljesen normális, okos kisgyerek,csak ő ilyen mozgékony, aktív. Mindent extra korán kezdett el csinálni és már van jelentése annak amit mond. Teljes szívemből szeretem őt, de nem tudom mi van velem. Ha barátnőimmel találkozok az sem segít, csak a gyerekről kérdeznek, semmi újat nem tudok mondani. Egy éjszakát volt eddig nagyszülőknél, de persze semmit sem pihentem, csak azon kattogtam mi van a lányommal.. Természetesen semmi, aludt mint a kisangyal, megtépve a nagyit.. Mi a baj velem?