Hogy neveled a gyereked? Milyen elveid vannak?

Nincsenek elveim. Vagyis persze vannak, nem lopunk a boltból, meg rendszeresen fogat mosunk, de hangzatos elveim nincsenek. Voltak régen, amíg meg nem születtek, de szép lassan semmivé vált az összes.

Nem tudom, mennyire vagyok következetes, próbálok bizonyos kereteket megtartani, de nem vagyok gép. Hisztikezelés hol így, hol úgy.

Két alsós gyerekem van, az egyikkel nagyon szépen egymásra éreztünk, a másikkal sok a gond. Annyira egyéniségfüggő, nem lehet ugyanazt az elvet minden gyerekre ráhúzni.

2-3-4-gyel nagyjából egyetértek.

Vekerdy Tamás szavai jutnak eszembe: "Tulajdonképpen nincs nevelés, csak többé-kevésbé hiteles együttélés a gyerekkel." Egyre inkább érzem, hogy ez így van. Élünk, mint egy család, amit fontosnak tartunk, azt betartatjuk a gyerekkel, de nincsenek konkrét nevelési elvek.

Hiszti kezelése nagyon függ attól, mi okozza. Ha pl. ebéd után nem aludt és estére túl van pörögve, akkor a hiszti kezelése az, hogy mihamarabb fürdetjük és ágyba dugjuk őket. Egyébként én türelemmel, szeretettel viszonyulok hozzájuk ilyenkor is, de nem szoktam engedni. Esetleg cserébe ajánlok valami mást, aminek tudom, hogy örül, és feledteti a rossz kedvét.

Büntetni gyakorlatilag sosem szoktam. Inkább megpróbálom beláttatni vele, miért volt helytelen a viselkedése. De közben is mindig hangsúlyozom, hogy szeretem őt, ill. hogy mi, felnőttek se vagyunk tökéletesek.

Én amondó vagyok hogy a jó viselkedést kell inkább jutalmazni mint a rosszat büntetni. Kedves első.. Én nem lennék nálad gyerek.. :/

Két lányom van, természetesen következetesen nevelünk. De eddig nem volt soha szükség drasztikus büntetésre. Én úgy gondolom kiegyensúlyozott gyerekeim vannak, soha semmi gond nem volt. Soha nem téptem a hajam miattuk 😄 és nem nincsenek elengedve, nincs rájuk hagyva semmi. De büntetni nem igen kellett őket, ettől független a jó dolgokat én jutalmazom, és sokat mondom hogy ügyesek. Szerintem ez hatásosabb mint a bünti. :)

8 és 6 éves csajok 😊

#6

Persze lehet úgy is csak akkor ne csodálkozzunk ha egy idegbeteg kibírhatatlan hisztis lesz a gyerek. Nevelni kell őket ez van. Sajnos ma már ez nem divat. Persze tudom én könnyebb leültetni az Ipad elé meg kezébe nyomni az édességet, csak legyen nyugalom de hosszú távon megbosszulja ez magát lásd itt a kismillió kérdés amit elkeseredett szülők tesznek fel akik 8-10 évesen próbálnák elkezdeni nevelni a kezhetetlen gyereküket.

Vannak elveim! Nyugodtnak maradni mindig! Alapvetően működik, és ez nekem is jó, mert nem kergetem magam őrületbe. Nem emelek kezet rájuk! Nem kiabálok. De szerintem a legfontosabb a pozitív megerősítés. Mindig a jó viselkedést próbálom megerősíteni és nem a rosszat kiemelni. Például: ha az egyik gyerekem a másikat szépen megkéri valamire mindig mondom hogy milyen jó ezt hallgatni, hogy ilyen kedves és persze h így van kedve a másiknak megtenni amit kér, és nem szidni amikor kicsit csúnyábban hangzik el valami, inkább figyelmen kívül hagyni.

Hisztire nem reagálok. Teljesen figyelmen kívül hagyom, trükkösen, megfelelő idő után vonom vissza a játékba például.

Másik elvem, hogy gyakorlatilag mindent szabad, ami nem veszélyes. Vannak feltételek, de én mindenre hajlandó vagyok. Megbeszéljük hogyan lenne jó mindenkinek és például ha nekem valami halaszthatatlan dolgom van amit meg kell tennem és nekik várniuk kell, akkor én is igyekszem minél hamarabb teljesíteni. A másik hogy sosem hazudok nekik! Ha ígérek valamit mindig betartom. Azért mert nekem nincs kedvem olyan nincs hogy azért nem csináljuk meg. Nincs nálunk büntetés egyáltalán, nekem ez is fontos. Nem büntetéssel nevelek. (Ez nem azt jelenti, hogy a nagyon helytelen viselkedés következmények nélkül marad.) A rossz érzéseket mindenkinek joga van kimutatni.

Következetesnek tartom magam, főleg az én magatartásomat. Nyilván vannak rosszabb napjaim. Ezeken a napokon ezek az elvek vezetnek át, mert mindig van mihez tartanom magam.